Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-06-30 / 18. szám
•290 repülni. És ki értene jobban a vizímadarak nyelvén mint ö, ki éjjel nappal hallgatja titkos társalgásukat? Annyi mindenféle hangot hallani itt, olly meglepő idegenül szólal meg egy egy vadmadár a sok közül: a pákász egyszerre megmondja, hogy minő szárnyas állats miért szólalt meg! Valóban ezen állatoknak természetét s különböző érzelemkifejezéseit ő jobban ismeri, mint bármelly szaktudós. A madarak közt legjobban szereti mégis a fejér kolcsagot. Ebbe a szó teljes értelmében szerelmes, legfőbb vágya egykettönek megejtése s még éjjel is kolcsagról álmodik; hajdan t mint mondja sok pénzt kapott tolláért Kostyál Adám úrtól s nem tudja mire vélni, hogy ezen ur most egészen megfeledkezett róla. Ezen kedvencz madaráról ö gyakran s mindig a harmadik személyben, illynemü szakadozott monologban szokott emlékezni a vendég előtt : „ö" legszebb madár a réten! ö vigyáz magára! ő fejér mint a hó! ő tiszta! ő ragyogó mint a nap! öt a sas se meri bántani!"; az „ő" nála kizárólag kolcsagot jelent. Szép tollait tőben összekötvén, egy átfúrt vastag nádcsöbe rázza, s a madár hátán se maradnak sértetlenebb épebb állapotban, mint ezen a r pákász által kigondolt egyszerű tokban. Általában a pákász fölötte leleményes szükségei kielégítésében, miben senki segítségére nem szorul. Mindent a természettől és saját tapasztalása után tanult; igen kevésre van szüksége hogy megélhessen, s mint látni fogjuk, az egyszerű rendkívül szurtos rosz öltözéket mi rajta van kivéve, mindene a rétből kerül ki. Kitartása bámulatos, daczol az időjárás minden viszontagságaival, éhen szomjan, főtől talpig lucskosan fázik és sül eleget, vadludak, vagy kolcsagok utáni lestében egész napokon át hasant elfekszik, nem érvén be azzal, hogy egy két vadra löket, hanem kidőlt szemekkel azon pillanatol lesvén ki, midőn egy lövésre vagy mint ő mondja egy töltésset legalább három libát s vagy tíz ruczát ejthet meg. Fenállva csónakjában azt egész napon át hajtja a réten ernyedetlenül. Fegyverengedélyét ha szert tehet rá nagyobbra becsüli két lónál; a lőpornál kedvesebb ajándokot, a szolgabírónál nagyobb urat nem ismer, vendégszerető s emberséget is tud, mert urak előtt kalapját leveszi s lia őket kunyhójában késsel vagy kanállal kínálja, ezt előbb nagy idommal gatvaszára rojtjálioz törli, bár vagy tizennégy nap óta nem vett tisztát — s felső ruhája olly szurtos mint bármelly czigányé! Minden sárréti helységnek van tíz liúsz s a nagyobbaknak több pákásza is s az egész Rétségen néhány százra megyen számuk. Püspökla-