Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

•288 kójáról csüng 2—3 fejér keskeny fekete liegyii tollacska, mellyek a kalpagnak, vagy a vadászkalapnak legszebb ékei. A vizivadnak némellyikét csupán lesből, nagyobb részét azonban utánjárással is lehet megejteni. A vadludakhoz például úgy szólva kizárólag csak lesből férhetni, nem annyira az esti, mint a hajnali húzáskorSzintén így kell lesekedni a szélkiáltó, és a fejér kolcsag után. Mindkét esetben, ha fölötte bizonytalan sikerrel a rét szélén őgyelegni nem akarunk, csónakra kell ülnünk s a pák ász vezetése alatt minél belebb mennünk a rétbe, hol vad annál bővebben van, minél gyérebben háborittatik. Minekelőtte azonban ezt tennők, be kell önöknek mutatnom a „Pákászt" a Sárrétnek ezen sajátszerű s másutt e néven nem ismert lakóját. Ezen eredeti egyéniség ránk nézve a legnagyobb jelentőségű, nélküle a vizivadászatnál vajmi kevésre mehetünk. „Pákászoknak" a sárréti tősgyökeres magyar nép azon embereket nevezi, kik folytonosan a réten, és a rétből élnek. A pákász se nem szánt se nem vet, se napszámba nem jár, hanem a kész után nyúl, vagy is „pákászkodik." Az elnevezés hihetőleg a már elavult „pák" gyökszóból ered, melly csupán származataiban s tán néhány családi nevekben él és konezot vagy zsákmányt jelent. A pákász valóban mint valamelly p á k o s z eb, szünet nélkül konezot keres a réten, s minden zsákmányon mit magának itt kilesett, mohón kap Ő az egész 15—20 • mértföldnyi Sárrétnek korlátlan ura s birlalója, de egyszersmind nemtője, ki nélkül e roppant vadfészket ránk nézve elveszettnek kellene tartanunk. Foglalkozásaiban annyi a változatosság, hogy öt valóságos lángésznek tartja a közönséges földmivelü, mert ö nemcsak mindenbe kap, de valósággal mindenhez ért is. O valóságos sportsman a parasztok között, mert ö sajátképen nem dolgozik, hanem játszva s kedvtöltve végzi teendőit. Yétereit, vészeit és varsait kirakja minden irányban, azokba halat, csikót, puszta kézzel nadályt s nagy bosszúságára rákot fog, melly utóbbi állatról ugy van meggyőződve, hogy az Isten nem teremtette ételnek, miért is „féreg"nek nevezi s nagy méreggel hányja ki a fogóból. Mindennemű vizivad után lesekedik s ha nincs neki lőfegyvere, csapófát és tört vet neki; a vadludak, vadruezák, szárcsák és libuezok fészkeiből a fris tojást ezrével szedi, apró vad libát fogdos, melly aztán a gazdasszony keze alatt megszelídül; kolcsag, vakvarju s vasgémtollat szedeget; megbízásból mindennemű vi-