Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

287 Goiser) félláb hosszú kampós orrával, miből olly éles füttyeket bocsát, hogy mérföldekre is elhallani csendes időben. De nem azért legbecsesb, mintha kevés akadna belőle, vagy liogy fogoly nagyságú sültje legjobban izlenék — mert azt tartom, hogy a szalonkák közt épen legroszabb húsa van s belét sem lehet használni, hanem becses azért, mert igen szép és nemes vad s mert kevés vadásznak jut a szerencse öt kapóra keríteni. A vizivad általában rendkívül vigyázó, de a szélkiáltóhoz e tekintetben nincs fogható; öt csak észrevétlenül lesből, vagy esetleg lehet megejteni, utánjárással híjában vesződik a legjobb lövész is. A sárszalonkának három faját ismerem s úgy hiszem honunkban nincs is több. Mindhárom valamint külsőleg igen hasonlít egymáshoz s csak nagysága által különbözik, úgy mindig együtt, vagy legalább egymás közelében szokott tanyázni. A nagy sárszalonka (Scolopax major, Mittel-Schnepf) hasonlít az erdei szalonkához, csak hogy ennél kisebb s nesztelenül kél helyéről, nem úgy mint a közönséges sárszalonka (Scolopax gallinago Moorsclineff) melly keltekor mindig szertyegö vészhangot hallat. Legkisebb a szőr szalon ka (Scolopax galinula, Haarschnepf) nem nagyobb egy pacsirtánál, semmi hangot nem ad midőn szárnyra kél s andalogva repked tovább. A kevésbő nemes fajok közé tartoznak: agólyasza1 o n k a (Charadrius hymantopus, Strandreuter) ép ollyan mint a gólya kisded kiadásban, a kar dor ru (Recurvirostra avocetta, Wasserblaser) furkófejü (Charadrius pluvialís, Goldregenpfeifer); fütyülő kisebb és nagyobb fajok, és apró homok futók, mellyek vegyest a tavak szélén futkosnak s nem is szokás rájok tüzetesen vadászni, hanem esetleg jönek lövés alá, Megkell még itt említenem a fekete szalonkát, vagy saskát melly a Sárrétjén hosszú sorvonalakban foltostól hasgatja a léget, de nem tartom nemes vadnak azért, mert bár hányat lőttem, mindannyi tetves s roppant halszagú volt. Ha ki azonfelül szép tollakra akar szert tenni, itt van a rétkirálya afejérkolcsag (Ardea garzetta, Weisse, oder Edel Reiger) az éji kolcsag (ardea nicticorax GemeineNachtreiger) a páva — és galambkolcsag, a vakvarju, a kék vagy vasfejű és a barna gém (ardea cinerea, nigra, Graue, Schwarze Reiger), az elsőnek szárnyatövéből nőnek ama világhírű kolcsag tollak s 30 — 40 szál füzérekben, mikből azonban csak a legszélsők olly szép hosszúak, a hátára simulnak. A vasfejű gém búbjából egyetlen keskeny vasszinü toll nő, az éji kolcsagnak pedig tar18*