Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-20 / 17. szám

271 elég szép foltokban a szöllős- s tanyabeli kertek körül s más bokros helyeken keres menedéket, s ha nem költ mindenütt s nem tartózkodik állandóid, oka leginkább a korcsvadászoknak egymás elöli idétlen kapkodása s minden vadászati törvénynek vagy szabálynak tökéletes hiánya. Fürj, sárszalonka s ebhez hasonló kisebb vad annyi van mint göröngy a vetésen, vagy mint zsombék a mocsáron; ámde ezeket a koczalövész nem bántja, mert ezen apróságok igen „nagy" lövést bírnak el, azaz, hogy sehogysem akarnak esni, lőpor is gyérebben kapható s nem lehet rájok fél óráig czélozní! Az erdei szalon k a mindkét húztában rendesen e nagy síknak is veszi útját s a fás helyeken meg megpihen Túzok, és daru százával jár a nagyobb tagu birtokokon, millyen az alföldön hála Isten bőven van; az előbbi kizárólag itt költ s itt telel a repczevetéseken az úthoz gyakran olly közel, hogy a hímtúzoknak bajszát is megláthatni. Az utóbbi szintén itt költ, a sárréti nagy porondokon, és rétszéleken, hol már többször lelték meg tojását, A vizi vadnak végre egész fel legeit láthatni reggeltől napestig; vadlúd és vadrucza százával és ezerével jár mindenütt, hol csak egy kis nádast vagy locsogót, jó vetést, vagy gazdag tarlót sejt. Mindennemű vizivadnak különösen kiváló tanyája a Sárrét, mellynek nevét e sorok elejére tűzém. Itt egy rakáson van minden, mit e név alatt ismerünk, s a „Sárrétje" a vizivadászatnak olly kifogybatlan fészke, mellyliez hasonlót széles e hazában nem ismerek, de minél nagyobbszerüt képzelni nem is tudok. Ki a vízimadarak ezreivel meg akar ismerkedni, jöjjön ide vadászni! A „Sárrét" azon roppant vizmeder, melly Bihar, Békés, Heves megyék és a Nagy-Kunság között, az alföldi nagy síknak majdnem közef pén az El* és Berettyó, Kösély és Hortobágy, a Sebes és Kettös-Körös és számtalan mellékerek összefolyása által alkottatik. A Hortobágy a szentágotaí csárdánál Karczag és Püspök-Ladány közt, a Berettyó Bakonyszegnél és ismét Vésztőnél, a Kettős-Körös végre már Békésnél érinti a lápokat; és mindezen sok folyó s számtalan ér által hordott víztömeg, miután összevissza csavarogta bonunk legáldottabb téréit, és tömérdek nádast, lápot, ingoványt és bolttavat alkotott , Csongrádnál Hármas-Körös név alatt szakad a Tiszába, aránylag olly csekély mederben, hogy az ember csodálva kérdi magától : váljon hová lett s hol maradt el az a sok víz, melly a Sárrétjébe belefolyt? 17*