Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-20 / 17. szám

•270 Minél tovább halad a vonat Kis-Uj-Szállás, Karczag és Püspökladány felé, a roppant tér annál síkabb s egyenesb alakot ölt magára. Különösen e tájon a föld szine köröskörül olly síknak látszik a láthatárnak legvégső széléig, hogy az alföldön jártas embernek is figyelmét mindanynyiszor magára ragadja, mert bár hányszor látta, azt mégis mindannyiszor megcsodálni kénytelen. Ha e térségen egy nagy ár viz, vagy tenger ömlött volna végig s a viz hirtelen jéggé fagyott volna, tán akkor sem látr hatna az emberi szem ennél tökéletesb s nagyobbszerü lapályt. Es nyári verőfényes napokon, midőn az egész alföld a délibáb tünde víztükrében úszik, midőn a lenge léghabokban fürdő tárgyakat egy bosszú vizirányos fényvonal választja el a sík földtől, e hasonlat még inkább megközelíti a valóságot. A bérezek gyermeke híjában kérkedik Uhlandnál: Die Sonne strahlt am ersten hier, Am längsten weilet sie bei mir, leb bin der Knab' vom Berge

! Nem! — az alföld lakója sokkal előbb, és sokkal tovább látja a napot, melly midőn feljő, úgy látszik, mintha közvetlen a földből bújna elő, s mellynek legeslegelsö sugara pillanatnál is rövidebb idő alatt végig level az egész roppant térségen. Ismét midőn a nap nyugodni készül, úgy tetszik, mintha a föld mélyébe akarna visszamerülni; s a begyek közt tán már rég beállott az alkony, midőn itt még sokáig a legtávolabb torony és gyér facsoport a leáldozó nap aranypirjában rezeg. Mintha az Úristen egy óriási nagy asztalt akart volna népe számára alkotni, olly simának teremtette e földet s olly dúsan rakta azt meg mindennemű adományaival. Es a jó természet bökezüleg gondoskodott arról is, hogy e nagy asztalon a vadnak hiánya ne legyen! A nyulat sem az agarászés urvadásznak kedvtöltése, melly bizonyosan legkevesebbet árt a szaporodásnak. sem a tömérdek'gyalogagarász, és a lesipuskásnak eddig fájdalom ! meg nem torlott kegyetlensége — mert épen martiusban s nagy liavon szeret nyulászni, midőn a szegény hasas állat alig birja magát — sem végre a tavasz közeledtével beállani szokott fagyok s liófergetegek pusztításai, s még mindezenfelül, a juhász s tanyabeli kutyák, a rókák és sasok vérszomjas üldözései nem tudták e végtelen síkokon megritkítani. Bár a koczalövész inkább a sok farkast és rókát, ezen magához hasonló hívatlan vendégeket lesné nyúl helyett, a szérűskert árka vagy az asztag mellől órahosszant, ez épen hozzáillő mulatság volna! Fogoly