Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-20 / 17. szám

VADÁSZ-ÉSVERSENYLAP. Vasárnap, junius 20. 17. SZ. Második évfolyam 1858. Vízivadászat a Sárréten. HAVAS SÁNDORTÓL. Midőn az utas Szolnoknál a Tiszán átkel s a „Bekehalom" irányában a Nagy-Kunság felé veszi útját, az alföldnek roppant sikját látja maga előtt elterülni. — A szemüveges sápadtképü piperöez, ki míg a vonathoz visszatér, minden léptennyomon megcsuklik térdeiben, az elbizakodott mocskos körmű márkakereskedő, meg a pénz- és vérszomjas tizér, ki uton útfélen mindenkitől megkérdi hogy honnan jő, hová és mi dologban megyen ? ,et hoc genus omne', midőn a vasutszekér ablakán kidugta fejét, és sem jobbra sem balra néhány elszórt tanyaépületnél s egy elláthatlan hosszú vizirányos vonalnál egyebet nem lát, örömtelen közönnyel hátat fordit e kietlennek s farizeusi szánalommal mondja magában: Köszönöm neked Úristen, hogy nekem nem kell ez iszonyatos pusztaságon laknom! A vadász előtt nincs olly kietlen táj, melly öt ne érdekelné. Ő bár merre jár, szemle alá szokta venni a tért, rajta vadászatot tervezget, figyelemmel kiséri a szabad természetnek minden jelenségeit, s mert nemes hajlamánál fogva olly közel áll hozzá, gyakran nagyobb szeretettel csügg rajta s mélyebben hat egy egy rejtelmébe, mint talán sok szobatudós, ki teljes életében bogarak s tarka lepkék után kapkod, és a gyíkot, rovarat, meg a molynak külömbözö fajait halhatatianitja — szeszlében s látbatlan gombostükön! 17