Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-10 / 16. szám

•263 sint sokat éhezett s megúnva az eddigi böjtölést, végre Martinova erdőfalu mellől a kosárból két juhot elesempészett. E juhok tulajdonosa gyanúperrel élvén a juhász ellen, ki néha egy-egy juhból maga készített bográcsos húst s a kárt farkasokra és medvékre fogta, tíz éves fiával tüstént a helyszínére ment s hosszabb keresés után e tiú egy régi szénégető helyen megpillantá a medvét, a mint ez zsákmánya maradványát egész nyugalommal falatozta. Gyurko nevű murányi pór a juhbörnek legalább még egy részét megmenthetni remélve, zajosan kiabálni kezdett a medvére, melly azonban olly neheztelő s fenyegető morgással válaszolt, hogy Gyurko hastól megoldta a kereket s meg sem állott a murányi erdöszeti hivatalig, hol a látottakról jelentést tőn. Következő nap hajnalán az erdöszeti személyzet egy része, több puskás pór s kellő számú hajtó gyülekezett össze a medve elleni hadjáratra a martinovai völgyben, melly azonban rendkívül sziklás és liajtóvadászatra már helyzeténél fogva nem alkalmas hely. Kopókat is vittünk magunkkal s ezeknek mindjárt a völgynyílásnál tanúsított nyugtalankodása elárulta, hogy itt az imént vadnak kellett járnia. S csak ugyan a vizsgálódásokból kitűnt, hogy a medve italt keresve a közelében levő forrást látogatta meg, de ezt a rendkívüli hideg miatt befagyva találta s innen a sarkaníczai pagonyba csapott át, hol a szabálytalanúl összevissza hányt sziklatömbéi; közt hajtók nem járhatnak. Sikeretlenül kellett tehát haza térnünk. Az itteni lakosok hasonló kirándulásokra hajtókul ingyen nem vállalkoznak, kellő számú hajtók napszáma pedig sokra rúg s igy én az efféle költséges vadászatokat abba hagyva, csupán embereimet bíztam meg a medvének alkalomszerüleg leendő elejtésével. A murány-tiszolczi úttól nem messze ez időben s egymástól csekély távolságra két kosár állíttatott fel, hol a naponta öszi vetéseken legelészett juhok az éjet töltötték. Ezen alacsony keríté^ü kosarakat látogatta meg most sötét éjeken csaknem rendesen a medve, de a komondorok mindannyiszor dühös ugatással jelenték közelegtét a juhászoknak , kik aztán égő szalmacsóvákkal kényszerítők öt visszavonulásra. Mindamellett, éjről éjre veszedelmesebbé kezdvén válni, új vadászat lön határozva. E czélböl néhány erdöszeti tisztviselő s több kerülő egy igen sötét éjen nyolcz órakor a kosarat — egyenes szögletet képezve, állotta körül. Két bojtárnak meghagyva lön, hogy a közeli juhászkunyhóban parazsat szítson s a pillanatban, midőn a medve a kosárba ugrik, szalmakévéket gyújtson meg — a világítás végett, mellynél a medvét elejteni lehessen. Maczkó nem sokáig váratott magára s 10 óra tájban a kutyák által jelezve, de mi rosszat sem gyanítva ért a kosárhoz, könnyű szerével átugrotta az alacsony kerítést, melly között a juhok voltanak — s ekkor a szalmazsúpok meggyújtására jelt adánk. Legnagyobb boszuságunkra azonban a bojtárok a tüzet kialudni engedték s míg mi a zavarban gyufát szedtünk elé s a zsúpokat nagy üggyel bajjal meggyujtogattuk, azalatt a medve néhány juhott megfojtott és sebten elillant. A juhok tovább nem maradhattak itt s Murányba hajtattak éjtszakára. A medve néhány nap múlva a kosarakat üresen találván , mérgében tövéből felforgatta a juhászkunyhót s a kerítés karóit össze vissza hányta.