Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-10 / 16. szám

•262 Két medve története. i. A murányi medve. Mult nyáron és őszszel a murányi hegységben, különösen Czigán erdei falu terjedelmes fenyüültetvényei közt s a sztudnyai kerülőlak közelében egy medve ütötte fel tanyáját. Gyakran jöttek nyomaira, sőt látták is a maczkót, de ő az erdöszeti személyzet részéről inkább kiméletet, mint üldözést tapasztalt, mert az erdővédelem rendszabályait növelé az által, hogy a juhászok tőle féltükben nem jövének többé nyájaikkal a költséges ültetvények közé, hová azelőtt loppal eljártak s tetemes károkat okoztak. A medve akkoron málnával s fekete és veres áfonyával táplálkozott, de ezek fogytával jónak látta az átköltözést a Vohan erdöfalusi hegyi juhaklok közelébe hol a juhnyájakat gyakrabban háborgatta, de siker nélkül, mert a komondorok ébersége közelgtét mindig elárulván, zsákmányhoz nem juthatott, s a fennmaradt kq^és áfonyával kellett beérnie. A^ílMc^Bzután a beállott tél szigora miatt Murányba hajtattak sa medve , .ékkor íígCTMik felhagyott eddigi szerénységével, mert néhány nap múlva éjjel a vohaní ür^akolba rontott s itt a csak betámasztva levő Ajtót olly erővel lökte be, hogy ez visszapattanva a závárba csapódott s bezáródván, a medve visszatérhetési útját elvágta. Volt most drága dolog! Az akol falai erős és magas szálfákból készültek, az ajtók szintén vaskosak, ezeken áttörni nem lehet! A medve azonban, alkalmasint több hiú menckvési kisérlet után, megpillantá a szénahányó lyukat, ezen át felmászott a padlásra, a padlás zsindelyfedelét áttörte s a nyíláson kibújva leugrott és megmenté bőrét. Néhány nappal később egy koromfekete éjen az úgynevezett vármezei rétre jött a medve, mely rét a murányi várrom közelében fekszik s hol egy igen szép kőépületü juhakol — juhászlakoktól környezve áll. Nem messze ide van egy ideiglenes s csak deszkákból összeforbátolt ököristálló, mellyben épen akkor több jármos ökör állott. Medvénk ezekre vetett szemet. A deszkák alá nyílást ásott s ezen az istállóba hatolt. A megriadt ökrök a korbatag istállóajtónak rohantak, ez szerencsére bedőlt s a neki vadúlt állatok borzasztó bőgés közben a juhakol és juhászlak felé futottak, mire aztán a juhászok, bojtárok és béresek lámpával, égő szalmaesóvákkal és vasvillákkal siettek a hely színére s még jókor érkeztek egy ökör megmentésére, melyet a medve erősen torkon ragadva tartott és megsebzett. A többi ökröt más erős istállóba bocsátották s a medvét fáklyavilággal riasztották el a kisérlet folytatásától. Hasonló néhány kudarcz után kalandor medvénk Murány tőszoinszédjába vándorolt, hol az őszi vetéseket a juhnyájakkal osztá meg ; minthogy azonban ezek a bavatlan télen s széna szűke miatt csabamar lekoptak, szegény maczkó alkalma-