Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-30 / 15. szám

233 Mindebből következtetni lebet, hogy a nyúlkopónál nem annyira a sebesség, mint a jó orr a legkellőbb tulajdon, és az, a ki különös élvezetet szeret találni abban, ha a kopóknak keresési, hajtási, szóval vadászó működését (hunting quality) láthatja és vizsgálhatja, annak a nyúlkopókkal való vadászat különösen fog tetszeni. A tavali ősz eleje még mostohább volt mint más években; november elejéig annyi nedvvel sem birt a föld, hogy csak egyetlen egy nap is jó büz lehetett volna. Ez idő alatt tehát kevés sikerrel folytak a vadászatok. Sz. Hubert hete előtt jó eső jött és nov 7-től lő-ig, úgy szintén 28-tól decern. 8-ig kedvező idő járt, melly szép vadászatokat adott. Csákón és Fóton tartózkodásunk alatt kopóink nem vadásztak. Az őszi idény 27 vadászattal s 17 nyúlfogással lőn befejezve. December közepe felé már egész szigorral állott be a kérlelhetlen téli idő, és kivévén január 2-kát — melly napon majdnem alkonyatkor még egy igen szép vadászatunk volt — ezentúl le kelle mondanunk a további vadászreményről, míg a tavasz beálland, melly egy előttünk új élvezetet igért. Hazánkban egy kopófalka sem bajt tavaszidöben, annál inkább érdeklett minket annak bebizonyitliatása, hogy ebben az időszakban a vadászatok különös és az ősziektől eltérő élvezetet nyújtanak. „Vad, mint a nyúl tavaszkor," hangzik az angol közmondás; ennek valóságáról akartunk meggyőződni s a tapasztalás várakozásainknak megfelelt. Tudvalévő dolog, hogy míg a nyúl a búzavetésen jól nem lakott, nem tud menni sem az agarak- sem a kopók előtt; de mennél hosszabb az ősz, annál jobb is lesz a nyúl, és ha hosszas kemény hideg járt, úgy megerősödik, hogy több mértföldet is elballag a nélkül, hogy fáradtságának feltűnő jelét adná. Mély hó sem volt a télen, melly őket meggyengítette volna, és ez, a hosszas száraz hideggel együtt, olly kedvezően hatott reájuk , hogy tavaszkor rendkívül erősek és edzett testüek, de e mellett soványak voltak mint a bot. A baknyulak tavaszkor messze földet bejárnak, három határban is megfordúlnak „látogatásba", és lia épen nem rendes tartózkodásuk helyén ugranak fel a kopók előtt, egyenes vonalban sietnek haza, és mig székhelyük tájára nem értek, sajátságos cseleikhez nem nyúlnak, se nem kanyarúlnak, sem irányukból el nem ugranak, mint ezt őszkor szokták tenni; az illy nyulak adnak aztán azon gyönyörű hajtásokra alkalmat, mellyeknek híréből eredt a fenebb emiitett angol közmondás. A nyúl erejének tavaszkor más ismertető jelét abban is találtuk, bogy a hajtás végén, mikor fáradtan ugrik fel a kopók orra előtt — holott őszkor e válságos perczben már csak kapdosásnak van helye — most még úgy kikap előttük, hogy szem elöl vesztik és újra a bűzre s'zorúlnak. Martins 16-áig a föld nem engedt ki annyira, hogy bizton lovagolni lehetett volna; csak az nap mentünk ki legelőször a kopökkal, de mindaddig, mig a föld fagya tökéletesen ki nem ment, jó vadászatra szert nem tehettünk. Gyepek és tarlók egészen kopárak, a vetések szine a hosszas száraz fagyok által látbatlanná lett, betekig szünetlen dühöngő szélvészek a föld szinét kiszáritot-