Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-30 / 15. szám

•234 ták ; — a lég hideg és kemény volt — mindezen nemleges tényezők által a bűz ha­mar elenyészett, és igy a bajtások mindjárt félbenszakadtak; csak a mérsékelő eső és meleg napok után javult meg annyira a lég és föld, bogy a tenyészet megújulása észrevehető ós ezzel a bűz is tartósabb lett, úgy bogy a kopók azt megerőltetés nél­kül szedhették fel, és igy hajtásuk nem vegytani tanulmányra, de valódi vadászatra fordult, Olly kedvező napokat értünk aztán, liogy ezekhez a legjobb őszi vadászatok basonlithatók sem voltak, és kétségen felett áll az, liogy a tavaszi vadászatok a lo­vat és kopót jobban megviselik ugyan mint az ősziek, de szigorú hajtásöröm tekin­tetében ezeket aránytalanúl felülmúlják ; és lia már őszkor á viradó vadászreggelt örömmel üdvözöltük, kétszeres gyönyörrel tettük ezt most, midőn bárom hónapi ke­mény tél által szabad ég alatti mulatságainktól elzárva, ezekre ismét megnyílt az alkalom, és a megújuló természetnek illatdús levegőjét, kedves lovunkon vágtatva, szívhattuk be. Ezen időszak alatt többször jutott eszembe, a mit egy vadászpajtásunk Sep­tember hónapról, mint a szarvas lesjárat legkedvezőbb időszakáról mondott „bár e hó 100 napból állana!" és én ebhez még azt óhajtva teszem, bár a tavaszi kedvező va­dász idő 100 napig tartana; meg vagyok győződve, hogy egyetértene velem minden szenvedélyes vadász, ki a tavaszi vadászatoknak bájoló örömét velünk élvezhette volna. De hát a kár, mellyet tavaszkor a nyulakban tesznek ? hiszen kipusztítják azokat a szegény nyulakat? Igy kiáltanak fel azok, kik minden vadászatnak , de különösen a kopászatnak ellenei, vagy pedig vadásznak ugyan ollykor ollykor, mert ez nagyon divatos, de örömmel karolnak fel minden ürügyet, hogy ne kelljen vadászniok. E kérdések megoldására, megvallom, a télen még nem voltam elkészülve, de most azokat, remélem, megnyugtatókig fejthetem meg. Tartottunk elejénte mi is attól, hogy majd többnyire poczkos nyulakra aka­dunk, mellyek testi állapotuk miatt rosz vadászatot fognak adui; de tilalma­zási szempontból is sajnálottuk volna, ha egy nyúlcsaládanyát kellett vala el­fogatnunk. Rövid idő alatt azonban eloszlatta a tapasztalás ebbeli aggályunkat, és nem csak arra tanított, hogy és miképen lehet nőstény nyúlnak kopók általi elfogatását megakadályozni, de egyszersmind arról is meggyőzött, liogy minden haszontalan ér­zelgést félretéve, őszintén lehet tavaszkor a vadászatot élvezni, a nélkül, bogy a nyu­lak szaporodásában kárt tennénk. A tavaszi vadászatok alatt 8 nyulat fogattunk és mind a nyolez bak volt. Ennek okát megfejtem , meg egyszersmind azt is, mikép találtuk el annak módját. Nőstény nyúl ez idényben ritkán jár magányosan, párja mindig vele ugrik fel; az illy kettős nyom iizése nem adhat jó hajtást, mert az egy mást mindig keresztező félbevágó bűz a jő kopóknak csak elzavarására szolgál, mert nem hajthatnak oly bátran, mintsem kellene; és ha a nyálak hajtásközben elválnak egymástól, a kopófalka is ketté válik, mi a vadászatot elrontja.

Next

/
Thumbnails
Contents