Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-05-30 / 15. szám

•232 kezdik hajtani, ő pedig valamelly téremelkedés által fedve szemeik elöl eltűnik : megtörténhetik, hogy első dühökben a nyomon átugranak, mielőtt igazán még a bűzre telepedtek volna. Azért jobb, ha a nyúlnak első felugrását nem látják és csak nyomára vezettetnek ; ekkor szépen felfogják bűzét, és ha a nyúl kanyarúlt is, ők a bűzön maradnak. A jó kopó egyátalában csak akkor csahol, ha bűzön bajt, szemmel hajtva, ezt nem teszi. Épen ezekért nem tanácsos a nyúl felugrásánál hiába kurjongatni; hisz a kopók úgy is többnyire elébb látják meg a vadat mint mi, és az a haszontalan „she bo!" őket oknélktil bolonditja el; a bűzre vezetés lesz tehát mindig a jó hajtásnak legbiztosabb kezdete. Milly gyönyörű látvány az, ha a kopók felfogván a nyúl bűzét, mintha tüdejük szakadna meg, úgy elkiáltják magukat, és sok fejti de egy testű csoportként sietnek odább az édes nyomon ! Többször volt már alkalmam a falka hajtotta nyúl cseleit és fogásait tapasztalhatnom. Elejénte bakdácsolva fut egy vonalban, de a mint gondolja, bogy a kopók szemét elkerülhette, kanyarúl, valószínűleg azon reményben, bogy a kopókat megkerülvén, ezek majd elhagyják, ő pedig régi fekhelyét visszafoglalhatja. De még igy is mindenféle irányt vesz, sőt egy ideig visszafelé szalad, hirtelen elugrik régi nyomáról, és mindez, noha nem sokat basznál neki ha jó fekszik a büz, annyit még is elér vele, bogy a kopókat tartóztatta, mert ezek minduntalan kiugranak a bűzből. Ha már a kopók hangját nem hallja, megáll, hátulsó lábaira emelkedik és körülnéz ; ha nem látja üldözőit, még egypár ugrást tesz, mindig elébbi irányával egyenszegben — és meghúzza magát. A mint a falka közeledik, még mielőtt megpillanthatnák öt a kopók, ismét útnak indúl első fekhelyének irányába, és hacsak birkanyáj, vagy más őt elijesztő tárgy nem áll útjában, irányát megtartja; de ha oda is ért, már nem áll meg, vagy csak rövid időre, és odább megy, mignem fáradtsága javasolja a pihenést. Mennél roszabb a büz és ennek következtében lassúbb a kopók hajtása, annál könnyebben esik neki a többszöri megállás és pihenés. Ha a hajtás vége felé megáll, nem tekint körül, de hirtelen a földre lapúl; illyenkor aztán bevárja a kopókat, közvetlen előttük ugrik fel, és vagy végleg versenyez velük s futás közben fogatik el, vagy pedig ha még kibújhat előttük, ezt akkor szereti tenni, ha erős szél a btizt messze hajtja el — a kopók előtt hirtelen elbukik, és ezek a bűzt követve, mellette rohannak el. A kopók igen jól érzik a hajtás végét; a büz a nyúl közelsége miatt sokkal élénkebb, és ök kettőzött szenvedéllyel hajtanak; mikor tehát illy körülmények közt a büz hirtelen félbenszakad, a kopók pár másodperezig határozatlanéi keringenek, vagy magasan ugranak fel, mintha a menekvőt igy megláthatnák; de végre mégis ráakadnak a bűzre, melly őket a fekvő nyúlra vezeti; ez most a falka közt ugrik fel és pár ugrás után el van fogva.