Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-20 / 2. szám

19^ erdészházhoz, hol a vadász társaság tanyázik s bár vadásztér változásával tanyát is változtatunk: még is nagy előny és kényelem az, ha legalább addig a partig, hol a hegymászás veszi kezdetét, fáradság nélkül juthatunk; ellehet ezt érni többnyire egy órai lovaglás után, de vannak olly vadászatok, mellyek előtt egész hegypartokat áthágni s két és három órát is kell lovagolni, mint p. o. a regényes Bodingraben erdészlaktól a Scliaumberg-en át; illyenkor aztán hátas lovon tehetni az útat a hajtandó partig valódi élvezet, és a nap fáradalmát tehetősen megkönnyíti. E czélból tehát kis hátas lovakat tart a berezeg, maga és vendégei számára, mellyeken a vadászatra ki és onnan vissza lovagolunk. Azon rendkívüli ügyesség, kitartás és fáradhatlan erő, mellyet ezen páratlan ponyk számtalan akadály legyőzésében tanúsítanak, méltó csodálatot gerjeszt. Meredek partok, sikamlós lejtők, vízmosások és patakok medre, roppant kövekkel elzárt, görcsös fagyökerek közt vonuló ösvények, vagy pedig éles fordulatok egy kinyúló szikla körül, melly alatt mély örvény tátong , egy sima meredek szikla- és hosszában mellé fektetett fenyüszál közt gallyakból és kavicsból készített járdák, mellyek eddig csak a hegyi tanyákra — Al m-házakhoz — járó földiek, vagy oda hajtott tehenek számára készíttettek, és használtattak: mindezen át, és a hova egyáltalában természetileg lehetséges lónak felmászhatni s oda lovasaikat felvinni — ez a ponyk szép feladata! Minden alkalommal dicséretre és csodálásra méltó e tehetségük, de sehol sem tűnik ez olly mértékben fel, mint a Schaumberg áthágásánál; annyi akadálynak, és nehézségnek olly biztos és bizodalmas legyőzése, minőt itt tapasztalhatunk, valódi lovaglási sport; sok ember gyalog sem merne az itt előkerülő utakon átmenni, és a ki a Scliaumberg-en átlovagolt: elmondhatja, hogy akadályverseny hevélyeiben részesült. Utunk a völgy hosszában vezet; ezüst szinti köd nehezedik még a patakra, az emelkedő nap sugaraitól leverve s elenyésztetve; mintegy ezer elszórt gyémánttól ragyog a harmatlepte rét s leirliatlan illattal van a reggeli friss levegő telve. Kissé odább haladván meglátjuk ismét a roppant hegysort, mellyet már az este bámulva néztünk és képzeletileg összejártunk. Határtalan sziklatengerként terjednek itt el szemeink előtt a rengeteg ormok számtalan lépcsőzetei, büszkén emelkednek ki közülök a Hohenok és a Hochsengs hókörnyezett csúcsai; dühöngjön bár körülöttük a legborzasztóbb vihar, ömöljék le partjairól a nyomában vészt és pusztítást hordó hógörgeteg, repesszen bár oldalaiból számtalan