Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-20 / 11. szám

170 igen eltérők a nézetek; sokan azt a golyó nagyságához mérvén, kevesités vagy többités által érik el belövésnél a kivánt magasságot; mi azonban hibás eljárás : mert a lőpor mennyiség mindig a portireg (Pulwersack) teriméjétől s a fegyverrészek összeállítási arányától függvén , minden fegyvernek az leend valódi löpormértéke, mellyet rúgás nélkül elbirand; a belövésnél pedig a kivánt magasságot mindig az irányzó (Wisir vagy Stockei) alacsonyitása- vagy magasítása által kell elérni. A golyó azon körzet nagyságánál, melly a vonások közti falak által képződik, csak annyival legyen nagyobb, mennyi elégséges a csőbe szabadoni esését gátolni ; miből önkényt következik, hogy a golyó alá teendő bélletnek egyedül a vonások betöltése és az elonyasodástóli megmentése szolgál feladatul. A béllet vastagsága mindig a vonások mélységétől függ. Minél sekélyebbek a vonások, annál vékonyabb, és minél mélyebbek, annál vastagabb béllet használandó. A töltésnél a golyó a lehető legnagyobb vigyázattal, — mindig csukájával felfelé — tolandó le a csőbe; erős leütés részint a lőpornak — összezuzása következtében — szabatos fellobanását gátolja, részint pedig a golyónak — alakja eltorzítása által — súlypontját is megváltoztatja. (Minden szabályos golyónak súlypontja egyszersmind a golyó középpontja is; ha tehát alakja elváltozik, súlypontja is változik.) A golyófegyver kitörülése iránt is igen eltérők a nézetek; sokan minden második , mások pedig csak minden tizedik, tizenkettedik lövés után tartják jónak a kitörülést; a tapasztalás azonban minden elméleti állitások ellenére, a gyakori kitöritlés mellett nyilatkozik. Ezen előrebocsátottak után, a golyófegyver belövése veszi a lövő figyelmét leginkább igénybe. Belövésnek (Eifischiessen) nevezzük, az irányzó vonalnak a golyó pályájára alkalmazását. Minden irányzóval ellátott golyófegyvernél a golyó pályája az irányzóvonalt (Wisirlinie) két pontban vágván keresztül, a belövés is két pontról szükségeltetik. Ezeu átvágási pontok — mellyeknek egyike a golyó sülyedése által létesül — neveztetnek a golyófegyver löpontjainak. Minden irányzóval ellátott golyófegyvernek tehát két löpontja vagyon, mellyeket meghatározni a belövő akaratától függ. (Vadász golyófegyvereknek második löpontja 120, az első pedig 15—20 lépés szokott lenni.) Ha messzebb akarjuk belőni fegyverünket, magasabb, ha pedig közelebb, alacsonyabb irányzót alkalmazunk, mindaddig mig a golyónak általunk kivánt magasságát el nem értük. Minél magasabb az irányzó, annál közelebb leend az első, és annál messzebb a második lőpont; és megfordítva, minél alacsonyabb az irányzó, annál messzebb leend az első, és annál közelebb a második lőpont. A kivánt magasság elérése után irányzónkat és iránytünket (Mücke) a cső felső szélességének közepére állítván, egy papírra felrajzolt függőleges vonásra kezdjük lövéseinket. A fegyver felállításánál arra kell ügyelni: hogy az teljes vizirányban — a papírra rajzolt vonással egyenszöget képezve — nyugodjék. (A csavarokkali megerősítés által legbiztosabban érhető el a fegyvernek teles nyugalomban elsütése.) Az első lövéseknél már meglátandjuk , ha irányzó vonalunk a golyó pályájára kellőleg van-e alkalmazva s a golyók a függő vonalt megtartják-e? Ha a golyók a függő vonalon mintegy felfűzve lenni látszanak, akkor irányzó vonalunk állását eltaláltuk; ha pedig a golyók a függő vonaltól jobbra