Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-20 / 11. szám

166 „Hány darab van a falkában? — Melly oldalról jönnek? — Kii lön-külön-e, vagy tömegben? — Messze vannak-e?— Közelednek-e? — Sok e köztük a hím? — Egyenesen felénk tartanak-e? — Ne szálljatok le a fáról sátánszültek, nem indúiunk nélkületek! —" De az őrszemek, ez utolsó pont iránt nem lévén eléggé biztosak, az ágon fészkelődve nyugtalanúl felelték, liogy : „Igen — nem — közelednek, — hármat látunk — négyet — hatot — nyolczat — tizenkettőt — tizenhatot; együtt jönnek ; az Isten szerelméért várjatok reánk!" S ezzel gyorsan kúsztak le a fák tetejéről, az ágakon hagyva ruháik rongyait. Kengyeleinkben felágaskodva nem sokára mi is láthatók már a reánk jövő striiczcsapatot. E perez hevélyét festeni nehéz feladat; lelkesedésünk túlbuzog, szemeink villámokat szórnak, tagjainkat görcsös rángatódzás izgatja, mellyet kapálódzó lovaink is megéreznek. Mindenki tanácsolni akar. „Menjünk? — ez a kellő perez! — nem, még nem, — várjunk — jobbra tartsunk — nem, balra — hadd közeledjenek még! — várjunk — várjunk még!" De hasztalan az intő szó. A vadászat démona mindenkit megragadott s a vadászok egyikének bár talán önkénytelen elölépésére az egész csapat tova robog s egyenesen a struezezokra tör! ezek rögtön meglátnak minket s jobbra kanyarodnak — ekkor mintegy 300 ölnyire lehettek tőlünk. E nagyszerű madár, kivált ha tömegesen jelen meg, annyira megigézi a vadászt , hogy ez nem is képes egyébre gondolni , mint hogy utána száguldjon s minden áron elfogja az űzőbe vettet; minden más ovatosság önszemélye vagy lova iránt eltűnik; az eltévedhetés lehetősége — mi pedig nagy baj — eszünkbe sem jut; szóval, a hatalmas vonzerő varázs hatása alatt dühösen futtatunk — s az illy szágúldó had valóban hasonlíthat a legendái rémvadászathoz. A minket meglátott struezok meggyorsíták futásukat, annyira hogy nem közeledhettünk hozzájok, sőt két három perez múlva még térelőnyt is nyertek, mi bennünket arra kényszerített, hogy lovaink futását — léhlzésvétel végett mérsékeljük. Ezután ismét az indulási gyorsasággal haladtunk; nem volt szabad a struezokat szem elöl vesztenünk s most