Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-04-20 / 11. szám

167 már közeiedénk! de a feszitett gyorsaság után lovaink ismét lankadtak s az űzött csapat újra előnyt nyert. A struczzaklatás illy viszonos esélyekkel foly a perczig, midőn a végkép kimerült állat tovább futni nem birva, önkényt — a vadász előtt gyakran pár száz lépésnyire megáll. Mig a struczok tömegesen futnak, a vadászok is csomósán űzik; de midőn kimerülésük közeledtét érzik, egy végső ösztön szétoszlásrabirja őket, hogy ekként a menekülés esélyeit növeljék; ekkor mindenik vadász kiválasztja a magáét. Ez rendesen a helyzethez képest történik; az az a jobb szárny vadászai a jobbra

} a bal szárnyéi a balra futókat veszik űzőbe. A mi struczaink az üzetésnek mintegy huszadik perczében kezdtek oszolni s legyező alakban terjeszkedtek szét. Az én választottam gyönyörű szép állat volt s fényes fekete tollazatúról Ítélve bizton hímnek tartottam öt. Lovamat eddigelé meglehetősen kimélvén, sikerre jó kilátásom nyílt s pár percznyi sebes roham után csakugyan jelentékenyül közeledtem is struczomhoz, melly szárnyait lógatni s lábaival a port verni kezdé, fáradásának ezek lévén jelei, örömem tetőpontra hágott;