Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-30 / 9. szám

140 véssé tájékozhatja magát a gazda, pnhelyt bonyolodottabbá válik az eset, vagy hacsak törvényre kerül is a dolog, minek legtöbb esetben következése az, hogy a jogok csak a kényelmes eljárás határain belől tartatnak fenn, azokon túl eső esetekben pedig szépen elmosódnak a panaszok s végre az eredmény az , hogy langy pangásra kárhoztatjuk magunkat. S miután már belefogtunk a vadásztörvényekről való szólásba, szükség emlékeznünk némelly dolgokról, mik a gazdát e tárgy körül leginkább érdeklik. Igen kívánatos volna, ha az alkotandó vadászcodexben meghatároztatnék a netovább, mire a gazdának vadásztilalomtörők elleni eljárásban mennie szabad és lehet. A zálogolás joga megállapitatván, az ellentállás fokozatait büntetés tekintetéből kikellenék jelölni, hogy a gazda azon szabályok határain belől mozoghasson s egyszersmind tudja, hogy tüzetesen leirt jogainak határa meddig terjed , mit és mennyit követelhet s hol van a határ, mellyen túl már csak rendes törvényes úton járhasson el. Továbbá a vadászebek tarthatásának szabályozásáról is kell pár szót szólanunk. Mi nem kívánunk ebadót azért, hogy illetéktelen ne tartassanak vadászebek; mi nem kívánunk átalános fejadót hozni a szegény kutyákra csak azért, hogy akkor majd kevesebben s csak ollyanok tartanak, kik azokkal illetékesen fognak vadászhatni. Az ebadó koránsern fogná azt eredményezni, hogy csak az tartson vadászebet, ki azt jogosan használhatja, hanem véleményünk szerint csak azt, hogy ismét egy teherrel többet róna ránk az indítványozó s — Vlad Marcziként szólva — „zegyieb semi." Mennyire szoritassék a vadászebek tarthatásának joga, ezúttal meghatározni nem kívánjuk. Sem az, hogy Yerbőcziként „Sinkorán kutyát nemnemesnek tartani nem szabad" nem kivánatunk, sem azzal be nem érhetjük, mit e tekintetben újabb idők rendeleteül ismerünk, hogy t. i. „vadászebet csak olly egyének tarthatnak, kiknek vadászati joguk van ; ez is a Ve»böczi igaza, mert az elébbjáró pont vadászjogot annál ismer el, kinél az eddig gyakorlatban volt, t. i. a nemes —• szóval a volt kiváltságos osztálynál, de ezt is lerontja azon záradék: „kivévén ha azon ebek házőrzésre használtatnak." Természetes, hogy midőn a rendőr az illetéktelen kutyát conüscálni akarja, hogy az házőrzőnek leend kijelentve. E tekintetben tehát nyíltan az ebadó és kutyatartási megszorítás elleneiként lépünk fel s nehogy az vettessék szemünkre, miszerint Herostratusi müvet cselekszünk s rombolni csak fennállottat vagy fennállót tudunk, de helyébe jobbat ajánlani nem : kénytelenek vagyunk ebbeli véleményünket formulázni. Erre vonatkozó törvényjavaslatunk körülbelül igy szólana : 1) Vadászebek tartása mindenkinek szabad , azoknak használata azonban csak a vadászjogokkal biró egyéneknek tartatik fenn vagy azoknak, kik vadászjoggal biró egyén engedelmével vadásznak, bár nem saját vadászterületeiken vagy habár egyátalán fogva vadászterülettel s joggal nem bírnának is. 2) Vadászati tilalomtörök, ha vadászati segédeszközökkel követték el a tilalomtörést vagy jogcsorbitást, az őket törvényszabta módon érő büntetés azon mérv-