Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-10 / 1. szám

11^ lesebb völgybe fordulunk s ennek végén kedves régi ismerősekként magaslanak fel a sziklaóriások, a zergevadász tündérvilága! Itt egy erdészlak fekszik, melly most vadásztanyánk lesz; ezelőtt megállva leszállunk a kocsikról. Örömmel és tisztelettel fogadják az érkező liázi urat az ide rendelt erdészek és erdészlegények, nyílt arczú eredeti egyéniségek, kik az erdőnek és vadnak megőrzésében, gyarapulásában s a vadászatok sikerülésében keresik örömüket és dicsőségüket. Csak olly elszánt edzett emberek, mint ezen valódi vadászok, viselhetik e rengeteg vidékben a hajtók szerepét, most azonban addig a mindenféle vadászkészületet szedik le a kocsikról s azokat a háziúr és vendégei számára minden erdészlakban létező szobákba helyezik el. Mi ezalatt a főerdésszel a vadászatokról, a remélhető eredményről, az időnek derülten maradásáról, zergékröl, szarvasokról beszélgetünk; kifogyhatlan eziránt a tudnivágy és tudnivaló is; és még mielőtt bealkonyodnék, a völgy hosszán felsétálunk, gyönyörködve a piros fényben ragyogó bérezek látványosságán. Illyenkor képzeletünk szárnyai felragadnak oda, hol az emberi láb számtalan nehézségre és akadályra talál, hova a feljutliatást majdnem lehetlennek hinnők; szeretjük ekkor magunkat képzeletileg odahelyezni: ha itt, ha ott, ama bércztetön, ama hómezön állanék, mint haladnék tovább, merre lehetne ama gerinczre érni? mit tennék, mit láthatnék ott? Kopászatra alkalmas vidékben, ha vasúton vagy kocsin járok,-szintúgy elmulatom magamat a képzelt hajtásban, hogy ugratná lovam ez árkot, ama sövényt? De mennyivel több alkalmat nyújt a képzelödés illy játékára a hegyes sziklás világ, hol minden lépés elé akadály gördül s csupán testünk ereje és ügyessége vihet azokon át! Sokat meséltek és irtak már a zergevadászat veszélyeiről és borzadalmairól, de ezeknek legnagyobb része a regék közé számítandó, és legfelebb azoknak mulattatására vagy ijesztésére szolgál, kik annak valóságáról gyakorlatilag soha sem győződhetnek meg; de van azért e vadászatnemnek elég esélye és nehézsége, mi annak épen különös ingert ád, és csak az, ki a vadászörömekre méltó, ki azt maga átérezni és másoknál is méltányolni képes, egyedül az foghatja fel, hogy a fáradozás, a veszély maga élénkinti az érzelmet s kölcsönöz új gyönyört és érdeket e vadászatnak.