Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

116 járásunk is kedvezöleg mutatkozik. Ellenkező esetben mindaddig Európa déli vidékein késnek, mignem az időnek kedvezőbbre fordulása őket tovább vándorlásra ösztönzi. Megtörtént azonban már, hogy erdei szalonka, rendes megjelenési ideje előtt is láttatott, sőt hogy már február hóban langyos estéken húzott és párzó hangját hallatta, de ez a nálunk teleli k egyike lehetett, melly földrészünk éghajlati viszonyai alatt állott ; mert nedves, esős és gyenge telekben az erdei szalonkák nagyobb vagy kisebb számban nálunk is visszamaradnak, kivált olly erdőségekben, hol meleg és nyilt források találtatnak, mellyeknek partjain magokat táplálékkal elláthatják ; erősebb fagy bekövetkeztével ezek is eltávoznak, csak az erőtlenek, betegek és sebesültek, szóval, a vándorlás nehézségeinek elviselésére képtelenek maradván vissza. Illyen itt maradott szalonka volt bizonynyal az is, melly 1854-ik évi január első napjaiban daruvári Jankovits Izidor csepregi hajtóvadászata alkalmával lövetett; illyen a múlt 1857-ik évi február 20-án az általunk Kőszegen találtatott s illyen a múlt december derekán a városban fekvő kertembe tévedett erőtlen erdei szalonka. A régi szalonkavasárnapok, mellyek minden vadász előtt eléggé ismeretesek, igen csalékony határnapok, mert ezek a Húsvéttól függvén, 0culi majd korábban majd későbben esik; s ha a szalonkák utazásukat ezekhez alkalmaznák, az ezen napokon nálunk még gyakran uralkodó zord idő és fagy miatt, kedves vendégeink ugyancsak sovány lakomákra találnának. Az erdei szalonka tavaszi megjelenését, vadászszabály szerint, némelly előjelek is tudatják. Ha a fenyőrigó (Turdus pilatis, Wachholder Drossel), Boti rigó (Turdus iliacus, Rotbdroosel) zajos seregekben éjszak felé költözködik ; ha a vörösbegyű da 1 ár (Sylvia rubecola, Rothkelchen) stb. hallatja zengedezését; ha a hóvirág és ésmájfü kelyheit feltárja : akkor valószínűséggel lehet a szalonkák megérkezésére számítani; midőn pedig már a házi fecske megjelen, a lombos fák bimbai erösebben duzzadnak, akkor a szalonka is búcsúzik s april közepe táján végkép eltávozik. Megtörtént azonban 1855-ben, hogy Viktor bátyám gyakorlott keze april végével, midőn a nyir már leveles volt, ejtett el egy késedelmező vándort. Az erdei szalonka őszi vándorlása kevésbé ismeretes. September végével már egyesek helyenként találhatók , nagyobb részük azonban csak octóber 20-ka és 30-ka között jelen meg s november elején, vagy