Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-03-20 / 8. szám

117 később az időjáráshoz képest távozik el. Hogy az időjárás nagy befolyással van a madarak vándorlására, sokkal jobban el vau ismerve, minthogy bővebb értekezést szükségelne. Ennek lehet leginkább tulajdonítani, liogy nem minden évben tartják meg ugyanazon költözködési vonalat, s hogy némelly vidékeken számosan jelennek meg, hol egyébkor csak gyéren lelhetők. A múlt évi szalonkaidényben Slavóniában gr. Jankevits Gyula és b. Brandau jószágain, hol rendesen nevezetes számban jelennek meg az erdei szalonkák , aránylag kis számmal lövettek. Ellenben Németországban Düsseldorf vidékén , hol rendesen nem igen találtatnak, őszszel igen számosan valáuak. Az erdei szalonkák utazásukat alkonyatkor kezdik s egész éjen át a reggszürkületig folytatják. Nappal aligha vándorlanak, mert különben mi vadászok, kik életünk nagyobb részét a szabad természetben töltjük s megérkezésük idejére nem kis figyelmet fordítunk, egyszer csak lehettünk volna tanúi nappali utazásuknak; s ha egyes szalonka esetleg nappal láttatott is, ez ollyan lehetett, mellyet emberek, kutyák, ragadozó állatok, vagy más zavaró körülmények nyugtalanítottak s menedéket keresendő vonúlt odább. Az erdei szalonkák egyesen igen , de nagyobb seregben soha sem költöznek s ha találtatnak is nagyobb tömegben néha együtt, mint Helgolandban és Görögország szigetein , ez bizonyosan csak kivételesen történik. Tavaszszal az erdei szalonka, mielőtt egyik vidékről a másikra vonulna, alkonyatkor és reggsxürkiiletkor párt keresve, kedvencz helyein sajátságos repüléssel kóvályog idestova s néha többen is vergődvén öszsze, csőreikkel egymást szurkálva kergetelödznek s éles hangot, vagy dorombolást hallatnak, Kedvező időben, derült estéken, ezen repülésük rendesen mintegy 40-50 lábnyi magasságban történik; ellenben viharos, esős, lnís időben, úgy szintén őszszel hangtalanúl húznak, olly helyekre pedig, hol reájok hajtókkal vadásztak s őket nyugalmukban za; várták, ritkán húzódnak. Ha az idő későn tavaszodik ki, akkor az erdei szalonkák a mezei pacsirtákkal, bibiczekkel, lilékkel érkeznek meg s nálunk maradásuk rövid időre terjed; azon kevés pedig, melly itt marad és nálunk fészkel, terjedelmesb erdőségekbe, a Kárpátok közé és Erdély nagyobb hegyeibe vonul, hol a him szent Iván napig hangosan, szent Iván nap után pedig hang nélkül húz. Könyvtára