Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-10 / 1. szám

7^ Zergevadászat. B. ORCZY BÉLÁTÓL. Zerge vadászat! Varázs erővel hat emlékezetemre e szó! Homályképek gyanánt tünteti elém a vad, örömteljes életet és élvezetet, a rengeteg liegyormokat fejedelmi nagyszerűségük és fényük koszomjában! Látom ismét ama meredek csúcsokat és kőfalakat, azon óriási bérczeket és sötét völgy torkolatokat — itt a felhőkig emelkedve felettem, amott szédelgő mélységben alattam elterülve ; messze távolságból zeng ismét fülembe a hóomlás dörgő zuhanása, a felriasztott zergék alól kirúgott görélynek csörgése, és mintegy láthatlan hatalom által előteremtve áll körülöttem e tündérvilág magasztos szépségében! Szinte hallom szivem dobogását; mintha újból ott állanék; ott fenn a hegyek között, félig beékelve egy henye fenyít tövébe, magasan kihajló szirthez ragasztva, elfojtott lélekzettel szorítva kezeimbe felhúzott golyó-fegyveremet, s szorongó, majdnem kinos örömmel és repedésig feszült érzékekkel várva a felém is mindig közelebb szökdeső vadat, és egyszerre életre kap egész környezetem. Az alattam fekvő meredélyből kiszáradt sudarú, sötéten csillogó fényük nyúlnak ki, mohafödött gallyaikon halkan rezg át az őszi szellő s a kenye-fenyü ruganyos ágait lomhán ingatva, a felettem emelkedő sziklák számtalan repedéseiben lejt el. A tulsó part felett vigan lármázva küzdenek piros lábú csókák s néma felségben járja be magasan felettük szédelgő légkörét a havasi sas. A hegyek költöisége niilly jól illik össze a vadászattal! Es kinek volna ez iránt több érzéke, mint épen a vadásznak ?; hiszen egész élete, a mit tesz, érez, végrehajt, ez mind költői zamatú; csak viszont a költőiség ne álljon útjába, mert így vége a barátságnak! Az, a mi vadász-örömének gyakorlását meggátolja,megzavarjaraz megszűnt előtte költői lenni, és ha ollykor nem kívánja, hogy vinné el cIZ • • • 2 csak kivételesen és különös méltánylatból történik. így szól Gerstäcker a hires utas, minden szava a valódi vadászt jellemzi, és mintha szivemből szólana, ugy érzek, értek véle egyet; igen költői nekem is — bár az alföld fia vagyok — a hegyek regényes világa ; de a miben annyi a természeti szépség, a mi bámulatos és bájoló egyszersmind, még is hidegen és részvétlenül hagy, ha nélkülözi az ilile-