Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-07-30 / 14. szám

241 azon elvből kiindulva, handsome is, what handsome does (szép mi szépen működik) a külső szépségére ügyelni nem szabad. Leírván a vadászlónak minden egyes részeit, megkisérlendem azt néhány szóval általánosságban leirni, és a tisztelt olvasónak olly alakban bemutatni, mellyet legczélszerübbnek, legjobbnak tartok. A hunter feje könnyű és erős, de nem nagyon hosszura nyúló nyakához helyesen legyen illesztve; legyen hosszú és következőleg rézsútosan fekvő domború lapoezkája; tágas és mély szügye; hosszú és izmos felső lába, könyökeivel a testhez parallel fekvésben; erős lábszára, erős izmokkal jól ellátva, képezzen egy lapos és nem gömbölyű testrészt; fekvő csüde, inkább hosszú mint rövid; tágas körme;háta mérsékelt hosszaságu jól kiképzett kötésekkel és mélyen lenyúló oldalbordákkal, mellyek által képeződik az ugy nevezett jó sarkantyúzó hely. A ló hátulsó részére nézve szükséges, hogy hátulja a kötéstől farka tövéig minél egyenesb legyen, mert csak is igy lehetséges, hogy a csípője s ez által a czombcsont rézsútos fekvést nyerjenek. Szükséges ezen kivül, hogy farka töve erös legyen és seggpartjai szorosan megfeküdjék egymást. Legnagyobb figyelmet igényelnek a vadászló hátulsó lábai, a nadrágai izmosak, hosszuk s befelé hajlók legyenek, a csánk tágas, a szököcsont vége álljon kivül a ló farából esenyösen levonandó vonalon, miáltal a lábszár a ló teste alá esvén, nyargalása nyerend; alsó lábszára, csüde s körmei pedig hasonlók az első lábakéival. Szóval, a ló lábai nézzenek rövideknek ki, mit a mély szügy és az egész testben található öszhangzás idézhetnek csak elö. A ló magasságát illetőleg, ezt meghatározni ép olly nehéz, mint az emberét; de átalán leginkább kedvelik a közép 15 marok 2—3 hüvelyknyi magasságot. Ezen magasságon felül gyérebb a jó ló, mint alatta. Igy írja le Nimród a vadászló szabályos alkatát, Nézetei helyességéről az Ítéletet kimondta a világ, midőn Angolhon a vadászatok és vadászlovak hona, öt auctoritásul fogadta el. Lesznek talán, kik derék s főleg a estidre vonatkozó nézeteitől eltérnek, de azok se feledjék, hogy Nimród sem ajánlja az igen hosszú derekú és csüdü lovakat, hanem a régi medio tutissimus ibis-t. Mielőtt bevégezném e fejezetet, a vadászlónak még néhány kívánatos tulajdonát kell megemlítenem; ezek a ló kedélye, indulata, szóval temperamentuma, szája s tanítása, Az utóbbi két tulajdon nevelés- és az első csikókori neveléstől függvén, ide nem tartozik, és igy csak is a temperamentumról , minthogy az nagy részt a lóval születik, lehet szó. Ha nem volnék meggyőződve arról, hogy lesznek, kik e sorok olva-