Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-02 / 6. szám

94 „Kevés szakértőnek volt alkalma meztelen lovat láthatni, nem csak mert ritka tünemény, de főleg azért, mert mint ritkaság is csak esetleg kerül hozzánk. Szorgos nyomozások után kitűnik, hogy leginkább a czigányoknál található, kik „kólónak" szokták nevezni. E jeles példányt is czigánytól vette egy katonatiszt a Szileziagallicziai határon. Már a bécsi természetvizsgálók és orvosok utóbbi — 32-ik gyűlésében e ló rajzát a zoologiai osztály elé terjesztvén, a gyűlés figyelmét e ritka tüneményre irányozni és oda nyilatkozni volt szerencsém : mi kivánatos lenne az a tudományra nézve, ha ezen ló valamelly álladalmi ménes részére keresztezés czéljából megszereztetnék. Nyilatkozatom egyhangúlag lőn támogatva. Ez a harmadik élő példány, mellyet Bécsben látni alkalmam volt. Az elsőt Tourniaire asszony állatseregletében 1818-ik évben, a másodikat Spiesz ur 1826-ban állította ki közszemléletre, a harmadik, mellyről jelenleg van szó, mintegy 6 éves kancza, Stiglitz ur tulajdona. Mind a három példány a külső jelek szerint félreismerhetlenül a keleti nemes arab fajhoz tartozik. Közép termetűek és az egész testen szőrtelenek, sörény- és farkszőrnek minden nyoma nélkül. Szempilláik sincsenek és csak az alsó állkapczán és a fark végén láthatók itt-ott egyes rövidke szőrszálak. Tökéletesen sima, bágyadt, zsirfényü bőrük oly finom és lágy, hogy tapintás közben csak bársonyhoz hasonlítható. Jellemző rajtok a rendkívül apró, kerekded alakú, sok szőrszemölcs, és a mindenkor hives tapintású finom alkatú lábak. Szőrtelenségük és szinök a feketeszürke caraibi kutyákra, mellyek közép- és déli Amerikában honosak és innen Ázsiába s Európába is elterjedtek, emlékeztetnek. Hazájok- s eredetükről ez ideig semmi bizonyost nem mondhatunk. De igen valószinü, hogy hazájuk Ázsiában, jelesül, a még olly kevéssé ismert Arábia bensejében keresendő. Afrika és Amerika semmi esetre sem őshazájuk, mert e két világrész lótenyészete ismeretesebb, semhogy az érdeklett szakértők figyelmét kikerülhette, hahogy e különös idomzat ott mutatkozott volna. Tudomásra csak egy természetvizsgáló tesz emlitést a szőrtelen lóról. Dr. Naumann János György a berlini kir. barmászi intézet igazgatója, ki munkáinak egyikében egy szőrtelen lóról leirást ós rajzot közöl. E rajz egészen megegyezik a láttam e nemű lovak alakjával és a jelen példány természethű rajzával. E példányt gróf Lindenau porosz kir. fő-lovászmester szerzé a versailles-i állatsereglet igazgatójától Aljoi úrtól. A dr. Naumann munkájában leirt ló Belgrád alatt még az utolsó ausztriai-török háborúban egy ausztriai katonatisztnek jutott zsákmányul s 1789-ben Berlinben még élt. Megtekintésekor Reprin orosz berezeg azt állitá, hogy Krimiában több izben látott hasonlót. E sajátszerű meztelenség se betegségnek se mesterségnek nem tulajdonitható, és e vélemény igazolva van mind dr. Naumann említett berlini példányán, mind ezen, a bécsi baromorvosok szigorú vizsgálataihoz képest. És hogy e szerint nem csupán a természet érdekes játékával van dolgunk, kitűnik, nem csak ennek és az ismert más lófajok bőrének különbségéből, de főleg az