Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-02 / 6. szám

95 az itt-ott néha előforduló meztelen lovak mindenben megegyező alkatából, mondanók faja jellegéből és azon körülményből, hogy rendesen czigányok birtokában találtatnak, kik talán magokkal hozták Európába : ugy hogy tán nem tévedünk, ha benne egy különálló lófajra ismerni vagyunk hajlandók. Az itt előadattak után most csak oda nyilatkozhatunk, bogy a jelenség elég érdekes és fontos arra, miszerint hazánk szakértői és természetvizsgálói ne mulaszszák el a ritka alkalmat e tárgy ismertetéséhez szintén öntapasztalataik- és nézeteikkel járulni. PRÉLY ISTVÁN. Nyilt levél B. PODMANICZKY FRIGYESHEZ DRÁSKÓCZY GYULÁTÓL. Harkács Gömör megye. Febr. 26. 1857. Tisztelt barátom ! — Valódi rég nélkülözött élvezet volt a „Vadász lapok" több számában közzétett, kedélyes tárgyavatottsággal irt czikkedet olvasnom, azon érdekdús közlemények sorában, mellyeket e lapok már eddig is hoztak. Tollhoz nyúlok magam is, nem ugyan hogy ujat, de inkább olly neműt irjak, melly, hinni szeretem, e lapok olvasóinak egynémelyikét tán érdekelni fogja. Vadászati közleményeknél az ember azon kénytelenségbe jön, bár különben ez nem szokott hibája lenni, hogy önmagáról, viselt dolgairól, a vidékről mellyen lakik, kell szólnia : e kényszerűség azonban a tárgynak rovandó fel. Mióta emlékezem lovas-s mióta szabad akarattal birok, agarászvadász vagyok. Azon ügyfeleim, kiket kedvező sorsuk az alföld rónáira helyezett, e kitérésre sajnálkozó mosolylyal foghatják kérdeni: „Agarász a százbérczű Gömörben ?" — Es még sincs különben. A végzet itt rendelvén földet számomra, agarászok itt, és nincs az ég alatt vidék, mellyen jó ló és vadászat nélkül élni kívánnék : mert egy jó futás alatt, mig agaram derék hajtást teszen, feledem a gondokat, mellyeknek napjainkban nincs híjával a magyar ember. Gömörnek több tágas völgye, de szép síkja is van, — és itt kiválóan nem sokáig tarthat kételyünk az iránt: megérdemli-eaz agár a „Sebes" nevet. Ne mondjátok urak, bogy a felföldi nyúl futni nem tud. Igaz, nem fut úgy mint a homoki kis veres nyúl, melly a széllel versenyez. Sokat agarásztam az alföldön és kalapot emelek a buczkák futós lakói előtt, — higyjétek el azonban, rosz agárral e földön még annyira sem mennénk mint amott. Ezen vidéken fő kellék, hogy az agár kezdetben bátor iramodással közelítse meg a nyulat., vágja meg azt mihamar, és ne tágítson többé — habár gyakorta partnak megy is a futás, mielőtt erdőt érhet a nyúl. Ep ezért ismétlem, ha valahol itt kell sebes agár, elannyira, miszerint tanúja voltam, hogy az itteni sebes agár alföldi jó nyúlon sem vált szégyenére urának, mig a kikiáltott alföldi agár itt lemarad, mert az ollyan agár, melly „győzős" névvel tiszteltetik meg s kezdetben erejét nem feszíti meg, ha positió nincs közel, az alföldön ki gyalogolhatja a nyálat, de e tájon komondornál nem sokkal érne többet. Nem annyira a nyúl, mint inkább a róka az én vadászatom czélja, mert szerin-