Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

66 kann ich nicht begreifen, wie gebildete Leute an der Jagd Vergnügen linden können." A kinek nines fogalma a vadászat ingerlő bájairól; a ki, mint Heine nem tud különbséget tenni egy szelíden közeledő szarvas közt, mellyet az igaz vadász gyönyörrel néz, mig a pecsenye-vadász lesből lő meg, és egy kihivó szarvas közt, melly a sziklás bérczeket zivatarként futja át s versenyre hivja a vadászt és ebeit; — a ki nem tudja mennyi vágy feszeng egy ereiben erőt érző férfiúban, megmérkőzhetni az agyaros vadkannal, a borzas medvével; — a ki nem látta a róka ösztönszerű ravaszkodásait üldözői előtt, hogy az ember kétkedni kénytelen, a ravasz ember, vagy a róka ravaszabb-e? — ki végre jó paripáját soha nem futtatta gyors nyúl után, nem nézve, nem gondolva lova lába elé : az bizonyosan össze sem tudja kötni ezen eszméket a sport hasznos oldalaival s nem lesz képes belátni, milly nélkiilözhetlen a vadászat legtöbb neménél a jó ló s milly ösztön arra a vadászat, hogy jó lovat neveljünk. S hogy jó lovat tudjunk ne vélni : a lovat tanulmányoznunk, ismernünk s megbecsülnünk kell tudni? — az utolsó végletben lóverseny, kopászat, agarászat levén a próbakövek, mellyek szerint lehet csak meg ítélni a maga nemében legjobb lovat. Azért alkudjunk meg az ellenzőkkel; mi elismerjük a theoriák, kísérletek, vegytani felfedezések, és metaphysical tételek mezején szerzett érdemeket : ellenzőink pedig lássák be, bogy a hon emelésére több út, több eszköz van egynél; s ha az emelésnél mindnyájan csak egy végét fogjuk a rúdnak, a másik örökre alant marad; karoljuk fel a lovászatot és vadászatot nemesebb, fejlettebb, rendszeresebb irányban, kiki tehetsége és belátása szerint, — műveljük ennek irodalmát, mert hiszen a nemzet műveltségének hévméröje : irodalma, — mentül több oldalról van ez kiművelve, a bölcsészettől az álmoskönyvig; annál fönebb áll becse is. Millyen lovat kell nevelnünk? Ősapáink keletről nagy kincset hoztak magokkal, jó fajú lovaikat. Nem szükség dicsérni milly derék faj volt ez, melly nálunknál alkalmasint termetesebb apáinkat több napig tartó csatákban néha éhen szomjan elbírta röpíteni; — melly kis idő alatt száz meg száz mérföldre menő utat vidáman tett meg; s mellynek tartóssága, tüze, hajlékony fürgesége, könnyű járása, példabeszéddé vált. — De az a kérdés : 1. Létezik-e e faj még tisztán, ha nem nemesbitve önmagával, legalább czélszerü keresztezésben? és