Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-03-15 / 5. szám

67 2. Mai szükségeinket tekintve, ha léteznék is : czélszerii-e ennek nemesitését és terjesztését tűzni ki czélul? Az elsőre ezt hiszem : fájdalom, a tiszta eredeti magyar fajló, alig létezik már, egy pár ménest kivéve, — átalában lovaink, szomszédink rosz lovaikkal kevertettek el s átvették vagy a német és cseh lő lustaságát, mi igen drága ár az erősebb termetért; vagy a lengyel ló romlandóságát. Még leginkább megmaradt a magyar fajló eredeti tisztaságában szegényebb sorsú gazdáinknál, de ezek semmi ügyelettel nem voltak a nemesitésre s igy ez szót sem érdemel. De másodszor, ha léteznék is tisztán eredeti magyar fajlovunk, ez nem fizetné meg már ma a nevelési költségeket. — A magyar ló könnyii katonai szolgálatra ma is páratlan, de a szokásos árért lovat gonddal alig nevelhetni; a magyar lei páratlan könnyii szekérbe fogva, — ki nem járt hajdan a gyors parasztok jeles fogatain hat, nyolez, néha több mérföldet egy hajtásra, mindig gyorsügetve, vágtatva, — az állomáson gazdája se le nem dörgölte szőrkesztyüvel, se meghűlni nem hagyta, de azonnal elébe töltötte a zabot, rá megitatta s alig egy óra múlva azon módon vissza vágtatott. Ezt csak a magyar ló birta meg, edzve idő és kényestartás ellen. Mindenesetre mint könnyű szerével járó fogat sok becscsel bir még ma is a magyar ló. — Legkitűnőbbek magyar lovaink most is mint pony-k könnyű járásuk miatt, s mint agarász-lovak. Egy nyúlfogásnyira el tud a magyar ló repíteni könnyen, helyből pattanva biztosan. — Ismertem lovakat, mellyek reggeltől estig nyolez uj nyúl után futottak, és ezt öt hat nap egymásután mindig jó kedvvel, kisebb akadályokat jól legyőzve; amellett biztos, tiszta lépésük, könnyű hordásuk miatt a lovas napokon át nem unta meg a lovaglást. Ezek mind szép és jó tulajdonok, de már ma ki nem elégitök. Szép és jó tulajdonok a pony lóban, de nem elegendők vadászlóban, versenylóban. — És itt, bár mint óhajtanánk menekedni az anglomaniától, az utánzástól, bele kell mennünk, mert tanulnunk kell e részben is valakitől, s tanulni e részben is csak az angoloktól, azon leggyakorlatibb nemzettől lehet. Valljuk be mi is, mit Bixio volt franczia minister „a 19-ik század mezei gazdájában" mond : „Tegyünk le minden nemzeti büszkeséget s valljuk meg őszintén, hogy a mit az angolok jónak találnak s gyakorlatba vesznek, azt ab invisis elfogadhatjuk mi is, mert annak jónak, gyakorlatinak kell lennie." Tanuljuk meg mi is tehát különösen e vezérelveket : Fajt csak sok ivadékon keresztül, lelkiismeretesen folytatott tiszta párosítás által lehet eléállitani. 5*