Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-02-28 / 4. szám

September második felében volt ez. A lesjárat legszebb idejét a detreköi vadászkerületben töltöttem, midőn egy nap a kerületi erdész azon örvendetes hirrel jött, hogy egy erős szarvas rendes járását leste ki, s ha e tájra irányoznám esti lesjáratomat, a vadat lövésre kerithetném. Több órai távolságra lévén ez szállásomhoz, kora délután indultam el, hosrv <_> / 7 O»/ naplemente előtt legalább egy órával az úgynevezett Szarvashegy alá érhessek, mellynek sűrűségébe vonult e nap reggelén lesjáratom tárgya. Ide érkezve, siirü fiatal erdővel fedett, helyenként sziklás part előtt foglaltam helyet, hogy a szarvas közelitésére vagy a völgyben vagy pedig a part lejtőjén állhassam el útját. Alig értem ide s a sűrűségből, és a mint Ítélni lehetett körülbelül 500 lépésnyi távolságról a szarvas hangja megcsendült, halkal eleinte, mintha fekhelyéről jönne, utóbb ismételve, de még mindig azon pontról, mellyet mára valószínűleg pihenő helyéül választott; majd egy hosszasb és erőteljes hang hallatszott, mire pár perezre csend állott be. Hova és milly irányban fog most indulni? ettől függött jó sikerre való kilátásom. Végre a csend félbenszakadt, a szarvas ismét jelentette magát, de, sajnosan, tőlem távozó irányban. Mit tegyünk most? ez iránt az erdészszel rövid és gyors tanácskozást tartottam. A körülmények kedvezőtlen fordulatot vettek, mert elvonuló szarvast lesjáratban utóiérni akarni többnyire hiábavaló fáradság. Az erdész véleménye szerint a szarvas, falkája ma a túlsó völgyben lévén, a parton át fog menni. Kérdésemre, milly alkotású és minőségű a túlsó hegypart? az erdész akkép tudósított, hogy fenn a part hátán a sűrűséget szálas erdő váltja fel, melly a túlsó oldali lejtőig terjed, ez kopár és sziklás majd a völgyig le, hol a patak környékét ismét erdő fogja el; véleménye szerint a szarvast, ha ez a túlsó lejtöt eléri, többé nem közelíthetjük meg, a túlsó völgyben pedig újból felkeresni az alkonyodó nap rövidsége miatt kivilietlen leend. Ez igen kétségbeejtöleg hangzott, mert minden attól függött, elérhetem-e a szarvast, még mielőtt az erdőből a sziklákig ér? Azonban okoskodásra időm nem lévén, gyorsan elhatározám, hogy megkísértem öt megelőzni. Ezen szándékomat két kedvező körülmény segítette elő, t. i. a szél jó volt, azaz a partról fujt le, tehát a szarvas tőlem neszt nem vehetett, aztán hangja szerint ö olly irányban haladt, melylyel egyenvonalban egy kopott ut vezet; ezt használva, ha egyébként a szarvas észre nem vesz, sikerülhet a csel. Felkerestük tehát a kérdéses utat s a menynyire ennek minősége engedte, lehető legkisebb zajjal, de minden telhető sebességgel, haladtunk és sok helyen futottunk is előre; helyenként