Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-30 / 24. szám

409 A barb lovak közt a Sahara-sivatagi lovak a legjelesebbek. A Sahara lakói az arab puszta beduinjaihoz hasonló életmódot folytatnak, s a ló, azoknál is, mint ezeknél, gondoskodásuk főtárgyát képezi, s mint mondani szeretik, gazdagságuk, életök, örömök, bálványuk. Razziáik-, vagyis rablókalandjaikhoz, valamint strucz és zergevadászataikhoz a gyors és tartós ló nélkülözhetetlen; ezért gondos fegyelem, czélszerű táplálék s kellő idomítás által igyekeznek kiképezni; — vallás és szokás is megteszik a magokét s e tekintetben valóban hihetetlenre vitték. A saharai beduinok, az arabiaiakkal ellenkezőleg, a mént többre becsülik, mint a kanczát s egyedül annak tulajdonítnak befolyást a tenyésztendő ivadék minőségére. A táplálék főleg árpa, datolya, s teve-vagy juhtej. Ezenkívül legelésznek. Széna helyett, mit a beduin nem ismer, árpa-szalmát adnak nekik. A lovat jókor befogják, nagy utakhoz, erőfeszítések- és nélkülözésekhez már ifjúságától fogva előkészítik; tizennyolcz hónapos korában gyermekek által lovagoltatják, hogy a teréhez hozzászoktassák. Két éves korában nyerget tesznek a hátára: négy évesen már széltére lovagolják. Pusztai rablókalandjaikra csak árpát visznek magokkal, s napjában egyszer, este, naplement után itatnak. Jó lónak 5 — 6 nap egymásután 20—25 órányi utat kell megtennni. De nem ritkán 40—45 órányi napi útat tesznek. A saharai lovak különböző törzsek- s családokra oszlanak. Legnemesebbek- és legjobb nyargalóknak a Haymous-törzs lovait tartják; de ebből sok tribusnál csak a gazdagabb családok birtokában található. Rendszerint sötét pejek. Másik, szintén becsült faj, a Rou-G hareb. Nagyobbak az előbbieknél, de nem olly nemesek s fehér-szürke szinüek. A Merizique-faj rendes lovaglásra használtatik; nagy törődésekre képes; szine szürke. Más neves fajták még a Rackeby faj, melly illynevű hágóméntől ered — s Oulad-Nail : mellyeket gyorsaságuk s mértékletességök miatt dicsérnek. Daumas franczia tábornok néhány év előtt egy „Les Chevaux du Sahara" czimű munkát adott ki s ebben közié azon választ is, mellyet neki Abd-el-Kader arab főnök az arab lovakat *) illető kérdéseire adott. Ezek a feleletekkel együtt következők : I. Hány napot utazhatik az- arab ló folytonosan és anélkül, hogy ez út nagyon megviselné ? Egy, minden tagjában ép arab ló,meiiy naponként kellő adag árpát kap, mindenre képes, mit lovasa tőle kiván. Erre vonatkozik az arab közmondás : „Allef ou annef" „Abrakold és lovagold." Az arab ló naponként tizenhat parasange-t (perzsa távmérték, 3 és 3/

4 angol mérföld) mehet s e távolságot (azaz 60 ang. mérföldet) három sőt négy hónapon át is, egyetlen napi pihenés nélkül, megbírja. *) Abd-el-Kader itt tulajdonkép az afrikai barb lovakról szól, de azt állítja, hogy Barbország népe valóságos arab törzs, valamint hogy a barb ló tiszta arab faj, A franczia Daumas tábornok e nézetet szívesen elfogadta, miután Francziaország Algíron át Barb földről veszi az állítólagos arab lovakat.