Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-15 / 23. szám

393 bozót legjobb róka rejt-hely, csakhogy ez lassan gyarapszik s nem minden földben tenyésző. Ha ki kényelmes és czélszerü róka-rejtet akar alapitani, az két három holdnyi napnak kitett száraz területet kökénnyel ültessen be, mellyet összekötözni s lehajtani kell, úgy hogy két lábnyinál magasabb ne legyen. A tövist nem sokára elborítja a fii s egyéb növény, és a rókák itt pompás helyre találnak s örömest ás­nak lyukat. Nyulak is vonúlnak ide, mi egy részt jó, a mennyiben a rókáknak tápul szolgálnak; azonban a dolognak rosz oldala is van. Angliában t. i. a vadorok tilos vadászaton sok rókalyukat rontanak el s a róka áhitott bőre az ő kezeikbe kerül, a helyett, hogy a nemes sportsmaneknek nyújtana élvezetet. Anglia több vidékén e módon csaknem minden róka ki van irtva s a vadászok ez érdekes vad hiányát más­kép pótolni kénytelenek. Fiatal rókákat fogatnak, nyáron át zárva tartják s éle­lemmel és vízzel rendesen ellátják. Ezalatt az erdő legalkalmasabb helyein mester­séges lyukakat készítenek s ezeket belőlről kifalazzák. Augusztusban a felnőtt rókát beteszik s ott is gondoskodnak élelméről. Ha ezt többé nem fogadják el, biztos jele, hogy erről magok is tudnak gondoskodni. S most még néhány szót a kopók kezelése módjáról. Az ebrekeszeknek száraz helyen kell fekünni. Jó, sőt csaknem kikerülhetlenűl szükséges, hogy víz is folyjon közepén keresztül s igy a kopóknak mindig fris ivó­és fürdő-vizök legyen. A rekesz több részre legyen felosztva. Egy a legnagyobbik, maga a falka számára; más a tüzes és fiadzós nőstényekére; harmadik betegség, vagy egyéb ok miatt, a falkától elkülönített kopók számára. A negyedik osztály étetésre szolgál; ötödik a rekesz- és óltisztító szerszámok tartására. Czélszerü a rekeszt gyep­pel fedni s élőfákkal körülültetni; amaz, hogy a kutyák folyvást füvet ehessenek, mi egészségökre megkivántatónak latszik, emez pedig, hogy nyáron át árnyékot találjanak. A rekesznek jó magas fallal, vagy boronával kell körítve lenni, hogy a falka benne, kívülről nem háborgatva, nyughassék, járhasson s játszódhassák. A ma­gas kőfal a kutyák megmérgezésének is, ha tán ollyas roszindulatu kísérlet történ­nék, gátul szolgál. Közvetlen e rekesz-osztályok mindegyikére rúg a kopó-ól, mellynek kiterje­jedése a kopók mennyiségéhez van mérve. Mindkét oldalon ablak nyílik, hogy az ólat bármikor gyorsan ki lehessen szellőztetni. A föld kőlemezzel van lejtősen kirakva, hogy a vizelet és ól-mosásra szolgáló víz lefolyhasson. A fal hosszában fa-padok nyúlnak el, mellyek szalmával beterítve a kopóknak fekhelyül szolgálnak. A fal, hova a padok támaszkodnak, legalább három láb magasan, deszkával legyen borítva, hogy a kopók szárazon s melegben fekhessenek. A deszkát jobban is lehet tisztítni, mint a falat, melly csakhamar piszokkéreggel húzódik be. Kopó-ólban mindenek fölött a legnagyobb tisztaság kívántatik. Reggel és délben a kopókat, mindenkor, legalabb óra hosszat, az udvarba kell bocsátani; három héttel a vadász-évszak kezdete előtt pedig mentől gyakrabban jár­káltatni. Illyenkor jó, lietenkint egy adag csodasót adni nekik. Vadászat idején, az ebekre fordított ápolást és gondviselést meg kell kétsze­rezni. Távoliétök alatt az ólban mindent úgy el kell rendezni, hogy a fáradt állatok teljes kényelmet találjanak. Nagyon [czélszerü és hasznos, ha a vadászatról haza

Next

/
Thumbnails
Contents