Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-12-15 / 23. szám

394 kerülve, jó tűznél pirítkozhatnak. Ez azonban számosabb tálkánál bajosan kivihető; mindazáltal némelly kopó-ólban roppant tűzhelyeket építettek, mellynél az egész kopó-sereg elfér. Vadászat — vagy csak séta utan is, a kopo labat nyalogatni szokta, részint tisztogatás, — részint tövistől, vagy hegyes kövekben kapott apró sebek gyógyítása végett. E nyalogatást lehetőleg elő kell mozdítani; miért némelly ólban víztartók is vannak, hol a kopó lába, egyéb test-rész megnedvesítése nélkül, megmosható. Mi a rókakopó tápját illeti : ujabb időben azon meggyőződésre jöttek, miszerint a lóhus arra minden tekintetben kiválóan alkalmas. De ha nem vadásznak, nem szükség naponként húst kapniok; hetenként kétszer tökéletesen elég. Hús-táplálék átalában nem is tanácsos, s a tapasztalás azt tanítja, hogy a növényi vegyiték legczélszerűbb, mivel az állat mellette egészséges marad. Ennek elkészítése következő módon esik. Főzzön az ember egy rész árpa- vagy zab- lisztet külön, legalább két óráig s folytonos kavarás közt csak akkor töltse bele a lisztet a vízbe, midőn már néhány perez óta fő. Mert mi sem ártalmasabb a kopó orrának, és lehelletének, mint a félig főtt liszt. Ha a víz annyira felforrt, hogy az egész állomány pudingszerűvé válik s darabokra törhető vagy vágható : a tápla készen van. E darabokat kell aztán apróra szelt, főtt lóhússal egyelítni s az egészet ez utóbbinak levesével megöntözni. Aza vadász, ki a vadászat reggelén kopóinak nyers vagy főtt húst ád, fajankó és roszul érti mesterségét, mert a kutyák nyakig laknak s lomhán hajtanak; aztán meg a hús szaglásukra is tompítólag hat. — Legjobb nekik, néhány órával indulás előtt, a levesbe töltött liszt-főzet. Minden falkában vannak kopók, mellyek nagyon mohón, s ismét, mellyek nagyon nyámolyogva esznek. Mindkét félét jó a falkárnak szemügyre venni, hogy a falánkot mértékre szorítsa s a jámborabbat pártfogolja. Ezért a kutyáknak egyenkint nemcsak nevét, de természetét is ismernie, s maga iránti szigorú szófogadásra kell oktatnia. E szófogadás a jól idomított falka legelső szüksége. Szűnóráiban ne is csináljon egyebet a falkár, mint, hogy ezt beléjök csepegtesse. A melly rókakopó az intésre nem ugrik, megérdemli a rögtöni felfüggesztést, mert engedetlensége egész vadászat sikerét koczkáztathatja. Ha a kopók a vadászat után kellőleg kiszáradtak, megmelegedtek és nyalakodtak, enni kell nekik adni. Nyárban valamivel tovább lehet várakoztatni, mert ebéd után inkább hajlandók a nyugalomra, s egymás közötti békességre. — A falkár, ostorral kezében, az ól nyilt ajtajához lép. Az egész társaság tudja, hogy az étel készen áll s nagyon áhitozik reá, — de egyik sem merészel az ajtón kirohanni, mindegyik vár, a mig hívják. Most a vadász, névszerint szólítja a nyámolygókul ismereteseket, hogy a falka többi része előtt idejök legyen jól lakni. Utánok aztán emezeket is. Még pár szót, a kopók rókavadászathoz idomitásáról. Fő szempont, mellyet ifjú rókakopók idomitásánál soli' sem szabad elfeledni, hogy egyedül és csupán róka vadászatra vannak szánva. Egyéb vad: számukra mintha nem is léteznék, s ha vadászaton épen orruk előtt ugrik is föl,