Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-15 / 21. szám

361 dolog, hogy a lótenyésztésnek ez a versenyeknél is lüitalmasb emeltyűje; azonkívül nagy és üdvös befolyást gyakorol a nép jellemére. A lovas-vadászat férfiakat képez; határozott, erős, bátor férfiakat, kik, berezeg Wellington, lord Raglan, sir Colin Campbell angol hadvezérek nyilatkozatai szerint a csatatéren érvényesitik ekként szerzett testi és lelki edzettségüket. Az angolok fiatal korukban ismerkednek meg a veszélyekkel; fiúk, kik még alig rázták le az iskolaport, könnyeden mennek át hajborzasztó kalandokon — s a valódi angol nem félti és nem beczézi második fiát, ha az első valamelly merész ugrásban nyakát szegte is. Kopófalka tartása sokba kerül s erre nem minden róka vadásznak jut költsége ámde Angliában sok a gazdag ember, ki honfiúi kötelességének tartja jövedelme egy részének e czélra áldozását. Herczegek és grófok, kik magok talán nem is vadásznak, derék falkákat tartanak. Más falkák társulatok tulajdonai. E falkák bizonyos területeken, bizonyos napokon vadásznak, mellyek sportlapok utján vannak közzé téve. A „Bell s Life" utóbbi száma november első hetére 3 szarvaskopófalka, 87 rókakopófalka és 19 nyulkopófalka vadászat határnapját és helyét hirdeté. Minden illy vadászat egy-egy népünnep, mellyben mindenki részt vehet, kinek ebben kedve telik s a kopók követésére gyors lova van. Városi polgár, haszonbérlő, gazda ember, ügyvéd, orvcs, lelkész sat. együtt vadászik a lordokkal s a társadalom osztályai a közös érdekben összesimulnak. Kisértsük meg egy illy angol vadászati kép rajzát. A falkár a kopófalkával kitűzött órában (rendesen délelőtti kilencz és tiz óra között) jelen meg a Cover vagy is azon bozótos hely közelében, hol róka van tudva, vagy sejtve. Minden felől jönnek a lovászok s vezetéken hozzák a vadászlovakat, mellyeknek tulajdonosai a találkozó helytől gyakran több mérföldnyire laknak, vagy a vadászterületen istállót tartanak. Azután jönnek a környékbeli vadászok, földbirtokosok és haszonbérlők, polgárok és kézművesek a közeli városokból, mindenki telhetőleg jó lovon. Továbbá a gentlemanek érkeznek szekeren vagy lóháton s lovászaikat szólítják. A vadászat érdekes látványa hölgyeket is csal ki s gyakran ők magok hajtják a tilbury fogatát. Egy-egy bátrabb hölgy lóháton is » látható s a lovagok körüle seregelve, kíséretüket ajánlják fel. A vadászok legnagyobb része veres frakkban, kék nyakkendővel, fehér nadrágban s magas szárú csizmákban jelen meg. Némellyek a falkatulajdonos nevének első betűit viselik gombjaikon; mások ezt a gallér és hajtóka színeivel jelölik. Itt ott idegen* is látható sötét szinti frakkban, sőt egy-egy lelkész is feketében; mert — habár egészen rendén van is, hogy a lelkész rókára vadászszék, azért mégis illetlennek találnák, ha a tiszteletes ur veres frakkot öltene. A fiatal haszonbérlők derék lovaikon az előkelő urakat veszik körül s ezek figyelmét merész ugrásokkal igyekeznek magukra vonni. Tudják, hogy a jól sikerült ugrás lovaik becsét több guineával növeli s hogy a magas aristocratia a jó vadászló árát sohasem sokallja. Pajzán diákok is jöttek a közeli főiskolákból. A fiatal korukra örömmel emlékező apák nem kuporiak fiaik irányában, ezek pedig a legjobb kedvvel csinálnak öregük rovására tisztességes adósságot. Egy vadászló árát csekélységnek tartják. A hintóban ülő hölgyek látása felcsiklándja hiuságukat;