Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-11-15 / 21. szám

362 botorul ugratják lovaikat s ezeket még a vadászat előtt kifárasztják. De azután nem is gondolnak vele, ha hanyatt homlok valamelly patakba vagy tövisbozótba zuhannak. Köröskörül a magaslatokat s fák teteit nézők lepik. A favágó leteszi a szekerczét, a napszámos a kapát, a kézműves műszerét, a földműves elbocsátja az ekeszarvát. — valamennyien a vadászat megindulását akarják látni. A kutyák a falkárra nyugtalanul, az ostorászokra tiszteletteljesen tekintgetnek s ez utóbbiak gyakran megsuhogtatják az ostort, ha a kutyák valamellvike nyugtalankodik. Végre jelt adnak a vadászat megkezdésére. A falkár a kopókat a coverbe bocsátja s az ostorászok a szélirányos oldalra nyargalnak, bogv szemmel tarthassák a rókának a eoverből kiugrását. Ez a feszült várakozás percze, lovasra és lóra nézve. Fiatal állatok fület hegyezve néznek a kopók után s türelmetlenül kapálódznak. Az idősb vadászlovak, melyek már sok ily vadászversenyben szerepeltek, mozdulatlan állanak, a cover felé fordított fejjel. Halk! egy kutya nvikkantott! A hangra nem egy tüzes ló megugrik, hogy lovasa szinte kengyelt veszt; az öreg tapasztalt lovak azonban a hangot ép olly kevéssé méltatják figyelmükre, mint lovasaik sa falka. Ez csak egy fiatal kopó bizonytalan elsietett nyiffantása volt. De ím egyszerre hallszik egy sohasem tévedő 0 öreg kopó éles cziholása. Elet és mozgalom ömlik a várakozás perczei alatt merev csoportozatba. Valamennyi kopó a szerencsés pajtáshoz siet s hangzik a legszebb zene. Róka koma hallja a borzasztó zenét. Hasztalan keres menedéket, lyukától el van zárva s magát keresztül ásni nincs ideje. A bozót nyüzsög a sok kopótól. Ki a szabadba, gondolja magában s kiugrik a eoverből. A bozót szólón végig szaladván« a mezőre tör ki s egyszerre visszafordul a ravasz, mert a kopókat nem hallja már nyomában s tévútra reméli őket vinni, ha a bozótnak más oldaláról menekszik. Most vigyázzanak az ostorászok! .V kopók hévvel mennek a vadbűzön (seent) s hevükben könnyen tovább rohannak a pontnál, hol a róka megfordiilt. A tévedés elkerülhetlen, ha az ostorász szóval és ostorral nem fordítja meg a kutyákat. Ez sikerűi, a kutyák a bozót más oldalán jó nyomon vannak. A falkár és az ostorász tövükben. Egy más ostorász mindaddig hátul marad, mig az utolsó kopó is kijött a bozótból. A vadászhad most a falka után rohan, hegyen völgyön át. A merész lovasok nem ismernek akadályt. Magas sövény, széles patak vagy árok — mindegy, keresztül rajta ! Örüljön, ki lovát korábban ki nem fárasztá. A futam sebes, az akadály számos. Sövény és karzat jelentékeny gát ugyan lóra és lovasra nézve, de mi ez mind a meredek martéi patakhoz képest! Ritka ló szeret vizén átugrani, kivált ha már kissé fáradt. Sok sebes rohammal fut egész a patakig, itt hirtelen meghökken, úgy hogy fején keresztül a patakba repül lovasa. Mások nem tagadják meg az ugrást, de csak előpatáikkal érnek az áttelleni partra, megtartózkodni iparkodnak, ingadoznak s a vizbe hömpölyögnek le. Néhány szerencsésebb vitézül tette meg az ugrást s összeszedve magát, új hévvel száguld — a rókát „a vue" (azaz többé nem vadbűzön, hanem a rókát már szemmel tartva) hajtó falka után s jelen van a balali-n és a kill-en, melly angol szó ölést, vagyis rókahalált jelent.