Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-30 / 16. szám

272 még hire sem levén — megzördül a szemközti fenyübokor, tiz lépésnyi távolban kibukkan mögötte egv hatalmas medve, melly láttamra egyet mordul és legott két hátulsó lábára ereszkedik; mert hihetőleg, mint én tőle, ő meg én tőlem kölcsönösen és egyszerre ijedtünk meg. Fölállhatni már nem jutott időm, azért azon ültömben durrantam rá fegyverem. A medve nagyot bődült, s hirtelen visszafordultában hanyatt vágódott, — hanem azért még is, — a füst eloszolta- s távolabbra támasztott fegyverem fölragadhatása előtt, — ismét talpra szökvén, erősen tüsszögve ügetett föl a meredeknek. Mivel azonban golyóm tüdejét járta keresztül, nyomról nyomra fogyott ereje, orrán száján ömlött a vér, s mind lankadtabban haladhatott, mindöszsze tán vagy hatvan lépésnyit, mig nem egy vízmosásnál végerőködése daczára visszahanyatlott, s alá gördült a mélységnek. Furcsa jelenet fejlődék ebből; t. i. a patak szélén álló vadász szomszédom hirtelen rá süté fegyverét a felé hömpölygőre s azzal, utczu neki, maga futásnak eredt, de vagy két ugrás után szerencsésen föl is bukott; másrészről meg a medve tovább nem birván magát, a patakba zuhant, hol sziklák közé szorultan, lábbal égnek, hánykolódott, vergődve, velőrázólag orditva, rugdalván a kavicsot, hogy szinte kopogott. Szánatos volt látni végvonaglását, miként igyekvék szabadulni kelletlen csabdájából: még iszonyúbb hallani a haldoklónak veszett bőgósét, melly fokonként gyöngülvén, utóbb hörgéssé, majd zihálássá fejlődve mind bágyadtabb és bágyadtabb neszszé csöndesült, mignem az állat, végsőt reszketvén, egyetlen leheletben kifújta páráját, — és örökre elnémult." A következő két czikk : Agarászat, báró Podmaniczky Frigyestől, és Lesjárat szarvasra báró Orczy Bélától, lapjaink első számaiból ismeretesek; az elsőt egészen, a másodiknak egy részét közöltük. Mindakettő tüzetesen és szakértőleg tárgyalja a kitűzött czimű szakmánvt. Az „Agarászat" szerzője, ezen pár excellence magyar sportnemről értekezve is megtartja ama könnyüded megnyerő irályt, melly regényeit jellemzi. A báróval az irodalmi téren már mint regény- és utazásiróval, mint a társas életi viszonyok elemzőjével és gondolkodó philosophal találkozónk: ő ezenkívül „sporting character" is, s e tulajdonok ritka egyesülése bennünk azon vágyat ébreszti, vajha ő is az angol Charles Lever „O'Malley," „Jack Hinton" s egyéb kitűnő regényei mintájára, a sport terére helyezné irandó művei egyes részleteit. Báró Orczy Béla, szépen irt czikke elején ama körülményt, hogy hazánk roppant kiterjedésű erdeiben aránylag kicsiny a szarvasok száma — a gondatlan tilalmazásnak s a ragadozó állatok nem eléggé erélyes irtásának tulajdonítja. Állandó vaddal ellátott szabályszerű vadasterek a magyar földön, iró szerint, vannak az Ozora-tamási, malaczkai, detrekői, stomfai, vöröskői, szomolányi, korláthkői, levárdi, vitenczi uradalmakban Pozsony és Nyitrn megyében; továbbá a Fejér és Veszprém megyei Vértes és Bakony erdeiben, [különösen Eszterházy grófok csákvári, tatai, pápai, rédei, Lamberg grófnak és rokonainak csákberényi és moóri, Sándor grófnak bajnai erdeiben, báró Sina gödöllői és gróf Schönborn munkácsi uradalmában. Ezeken kívül állandó szarvas vad másutt nincs s legfölebb egy egy kóbor vad téved ide vagy oda a rendes vadastérről. — író ezután a szarvasvadaszat különböző nemeit sorolja fel. Hajdan kopófalkával lóháton vették űzőbe s dzsidával szúrták vagy golyóval lőtték le a kifáradt szarvast; másutt nagy sereg hajtóval valamelly hálóval bekerített erdőrészbe szorították az összecsoportosult vadat, mint ez még e században is történt Ozorán, hol 24 lövész két nnp alntt 1200 szarvast ejtett el. —