Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-08-30 / 16. szám

273 Rendes vaddal ellátott erdőkben azonban legszebb, legérdekesebb és legszabályosabb a lesjárat. Erre nézve még a következő helyet idézzük : „A lesjárat sikerének tökéletes elérhetésére okvetlen kell egy jó és biztos nyomozó kopót tartani, mert a megsebesitett szarvas sokszor még messze mehet, és ha nyomát követnünk nem lehet, elvész, a vadász pedig fáradozásainak jutalmától fosztatik meg; az illy kopónak sokféle jó tulajdonokkal kell birnia, miket egyesülve ritkán találunk, de ha illyen állatra akadtunk, azt különös gonddal és vigyázattal használjuk." „Első és fő kelléke a jó nyomozó kopónak az, hogy mást ne hajtson, mint megsebesült darabot, mellynek nyomára vezettetett s hogy olly biztos szaglása legyen, mellyel, ha a nyomozására bizott állat egy egész falkán ment is keresztül, vagy más szarvasok tiporták el nyomát, az igazit mindig feltalálja." „A vad megsebesitése után többnyire egy óráig, csekélyebb sérüléseknél tovább is kell várni, hogy ez az állatra erősebben hasson; aztán a vadász pórázon tartva vezesse a kopót a nyomra s kövesse mindig, mig a meglőtt szarvasra nem akad; ha azonban ez messze ment, vagy oly sűrűségbe vonult, hova a kopót követni lehetlen lenne, de a nyom egyébként még fris, a szarvas erősen vérzik s föltehető, hogy még életben van, vagy végre ha a pórázon vezetett kopó előtt fekhelyéből ugrik fel : ekkor ezt el lehet bocsátani. Ha a kopó a szarvast már elterülve találja, erről hanggal jelt kell adnia; ha pedig a megsebesitett állat még életben van, ennek útját kell állania és szintén hangot adnia, hogy a vadász oda siethessen s a szarvast lelőhesse." Lehetlen megállanunk, hogy a szarvasok üzekedésének valóban graphicus leirását olvasóink kedvéért ide ne iktassuk; igy csak a sportsman irhát, kinek kezében a fegyver, ecset és toll egyiránt honos : „September első napjaiban kezdődik a szarvasoknál az üzekedés ideje, és ezen évszakban emelkedik legnagyobb fokra a lesjárat érdeke." „Mert az élénkebb mozgalom, melly most a szarvasok közt tapasztalható, több esélyt nyújt arra, hogy velők találkozhassunk, de főleg azért, mert most csendül meg erdőn és parton végig a szarvas csalogatója, egy olly varázshang, melly minden vadász vérét indulatos felhevülésbe hozza, a legkedvesebb vadászemlékeket idézi elő és a legszebb zenével vetélkedik." „A himszarvas e hó kezdetén eddigi társait elhagyván, előbb kevesebb, később nagyobb száinu szarvasteheneket csődit magához, és ezeknek társaságában jár és kel estétől reggelig vágásokba vagy erdőrétekre, és részint hogy őket jelenlétéről tudósitsa, részint indulatosságból, szerelemféltésből vagy gyengébb szarvasok eldöfése és elűzése alkalmával, vagy kihívás kedvéért is hangoztatja azon szép és mély csalogatót, melly a lesjáratnak most oly rendkívüli gyönyört kölcsönöz." „Testszine és alakja megváltozik, szőrének pirossága elvész s ez barnás deres, hamuszinnel vegyül; nyaka, mellyet most durva, sötét és bosszú szőr fed, az erőtetett hangozás által szerfelett megdagad; a gyérebben keresett táplálék miatt teste megfogy; előre hajtott fővel és nyakkal, hátra eresztett szarvakkal és vérelfutott szemekkel, folytonos hangozás mellett dühöng most erdőn és sziklán végig." „Illyenkor komoly küzdelmek fordulnak elő az erős szarvasok között, és ki illyeneknek szemtanuja volt, borzadással emlékszik reá vissza, midőn a viaskodó állatok szarvaikat egymásba öklelvén, életre balálra küzdenek az elsőbbségért s majd az egyik, majd a másik rész nyer előnyt, ellenfelét feldöntvén vagy elugrasztván." „De a legyőzött fél egy két kísérletre nem hagyja még el a tornát, felugrik ismét vagy megfordul, ellenfelének kihívását ismét elfogadja, szarvaik összecsattognak s néha egész éjen át foly a viadal, melly végre a küzdők egyikének elűzésével