Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-07-30 / 14. szám

238 Kívánatos, hogy a vadászló erös és nagy csüddel bírjon; lábának ezen része sok erőltetésnek és veszélynek levén kitéve. A szerfelett rövid csüdü ló mély földben nehezen halad, mert mélyen sülyedvén bele, lábának szabad mozgása gátolva van. Nagyon rövid csüddel még azon kellemetlenség is van kapcsolatban, hogy az ugy alkotott lovak, főleg ha nagy terhet kell hordaniok, sántaságnak nem ritkán vannak alá vetve, minek egyszerű oka következő : a szerfelett rövid estidben nincs annyi hajlékonyság, annyi ruganyosság, mint a valamivel hosszabban, miért is a nyargalás és ugrás közben, a lábnak a földdeli sebesebb érintkezéséből eredő mozgás nem paralyzálódván, fájdalmasan hat a test e részére. Ugyan ezen okból lovaglásra sem olly kellemetesek a szerfelett rövid csüdü lovak. Mindenekben kerülni kell a végleteket s igy a csüd hosszasága s rövidségében is, de ha már végletbe kellesnünk, az esetben vadászlónál elsőséget adok a hosszabb estidnek a rendkívül rövid felett. A vadászló talpa és körme legyen nagy. Ezt mindenki átlátandja, ha megfontolja, miszerint az illy köröm kevesebb betegségnek van kitéve; és másodszor, hogy minél szélesebb azon alap, melly lágy tárgyat nyom, annál kevésbbé süllyed bele. A gazda, ha lágy földre kell hajtani, szivesebben választ széles mint keskeny talpú szekeret. Xenophon beszéli, hogy Ázsiának egy részében talpakat szoktak a lovak lábaira télnek idején kötni, nehogy igen mélyen süllyedjenek a feneketlen sárba; de ne tekintsünk egyebet mint az ökröt; az által, hogy körme szétvál, s ha reá lép tágasb tért foglal el, nem süllyed olly mélyen a lágy földbe. Mindezekből belátandjuk, bogy a vadászlónak is könnyebb mély földben haladni nagy körömmel, mint igen kicsivel. A nagy körömmel azonban azon alkalmatlanság van összekötve, hogy a ló az által sebességéből vészit. A felhozott szabályok, habár igen helyesek, mind a mellett nem kell azokat szigorúsággal követni, és láttunk már sok első rendű limitért, mellynek első lábai nem voltak merőben szabály szerint alkotva; igy példának okáért vannak, mellyek térdeikben függnek, azaz térdeik előre hajolvák; mellyeknek körmei kifelé, vagy (mi azonban ritkán található) befelé forditvák és mégis jelesen működtek. Igaz ugyan, hog}' a ló körmeinek egyenesen, lapoczkáival egy vonalban kellene állani, és mégis mind a futó- mind pedig a vadászlovak közt számtalan olly lovat ismerek, melly a szabályból ezen eltérő állások daczára is kitűnően működött; söt vannak, kik azt is állítják, hogy ezen állása a lábnak, ha tudni illik a csüdböl és nem már a czombból tér ki, a köröm kívánatos állásából nem is tekintendő hibának. i