Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-07-30 / 14. szám

239 Ezen nézetek felett nem akarok vitatkozni. Bizonyos, hogy a melly vadászlónak hátulja merőben szabályszerű : az, ha eleje nem is egészben az, s ha alkata merőben nem is felel meg mindenben a szabályoknak, lovasát még is fényesen hordhatja, és annak élvezetet s örömet szerezhet. Van azonban a ló elejére vonatkozólag egy szabály, melly conditio sine qua non-nak tekintendő, mellynek hiányoznia nem szabad s ez az : hogy a ló testben, azaz marjától könyökig mély legyen. Igen sok keskeny de mély testii ló tüntetté ki már magát súlyos lovasok alatt; de még egyetlen olly ló sem, melly nem mély, bár minő széles is, nem birt, nehéz lovas alatt haladni, sót könnyű teher alatt is lélekzete rendesen rövid és hibás. A testben mély ló örökké alacsonyabbnak látszik, minő valóságban s ezért legnagyobb bók a hunterre nézve, ha az mondatik róla, hogy első tekintetre a valónál két hüvelykkel alacsonyabbnak tetszik. Csak a csikó jó tartása által érhetjük el, hogy azokból mély testű s következéskép rövid lábu lovak váljanak. Az igy alkotott hunterek jobban ugranak mindig a kis testű, de ellenben hosszú lábunknál. Mit már más izben volt alkalmam a futó lovakról elmondani, azt most a vadászlovakra vonatkozólag ismételnem kell, hogy t.udnillik azon csontnak, melly a ló lábszárát képzi (térdtől csüdig) nem kell vastagnak lenni. A lónak valódi mozgató ereje izmaiban fekszik s a csontok főleg ezeknek feszítésére szánvák. Legjobb láb tehát az, mellynek csontjai vékonyak, de sűrűségük által erősek, igy meg van az erő és a hátráltató teher eltűnik s az illy lábu ló mind teherhordás-, mind gyözösség tekintetében legkitűnőbb. A lábszárnak három alkotó része van, mellyet tisztán kell megkülönböztethetnünk : a csont, ez legyen lapos és széles: a csont megett elvonuló ruganyos izmok, és főleg azon hajtó izmok, mellyek a lábszár külsejét képezik s mellyeknek vastag, kerekded és erőseknek kell lenniük. Az erő- s könnytiségnek ritka párosítása e részben tűnik leggyönyörűbben fel s a lábszár egy azon ezer meg ezer példák közül, mellyek bizonyítják, mennyi erőt tud a Teremtés a legcsekélyebb anyagok fölhasználása által előidézni. Kívánatos, hogy a vadászló mind első mind hátulsó lapoczkáiban, mind pedig, de csak bizonyos kiterjedésig, derekában hosszú legyen. Igaz ugyan, hogy rövid derekú ló nehéz lovast hegyre vagy dombra könynyebben visz fel, mi is azt bizonyítja, hogy nehéz lovasoknak czélszerü rövid derekú lovakat választani, de ellenben legszebb vadászhelyeink mély barázdákkal ellátott szántások levén, a hosszabb derekút azért vélem ajánlhatónak, mert kellemesebben hordják a lovast azokon át. 15*