Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-30 / 12. szám

MELLEKLET a „Lapok a lovászat es vadászat köréből" 12-dik számához. vad megpillantásán, mint a jelenet szellemi oldalán örülék. A fiu arczán és mozdulatain félelem vagy csak megdöbbenés, sőt a kezdőnél rendes vadászláz sem vala legkevésbé látható. Se piros, se Halvány szín nem boritá arczát. Tökéletesen rendes szine vala. Atyai szivem magosan feldobog, látva, bogy a szokatlant, a tapasztalatlant e sebes nagyszerű jelenet nem birhatá lelkijelenlét-vesztésre, vagy legroszabb esetben gyáva megfutamodásra. Az élet válságos perczeit kifogja állani, és jó ügv körül megteendi a magáét. O O Délutáni 4 órakor került ki a hajtás. Elterülve feküdt előttünk hat szép vaddisznó s néhány őz. Tizenegy disznó s két medve a rendkivül sok lövöldözés daczára is keresztül tört : néhánya jó móddal meglyuggatva : de a mellyek valahol a távolban már csak ragadozó vadak martalékaivá lőnek. A berezeg kormányzó úr most ünnepélyesen tűzé fiam mellére a zöldág érdemjelt, a jó lövés s főleg férfias bátorsága emlékére. Hogy tetszik? kérdém az ősz Técsit. Legfelebb Lipcse vagy Waterloo alatt volt illy hatalmas fegyver ropogás s pokoli zaj, feleié fiatal lelkesedéssel. Tartsa Isten a derék kis fiút! Szive helyt áll, idővel nagyobbal is csak elhajol. Vadpáva-vadászat Erdélyben. (B. Vay Béla.) „Vadpávának" nevezik Erdélyben a siket-fajdot (Auerhahn), talán azért mert „ollyan kényes mint a páva" pedig ha forma, nagyság és szava után keresünk hasonlatosságot — Európa vadpulykájának nevezhetnék azt. E vadpávát Németországban — hol rendezett vadászatok vannak — párosodása ideje alatt aprilisben lövik, midőn a kakas a még sötét hajnalban megszólal valamelly magas bükkfa vizarányos ágán : előbb csattog-pattog és azután köszörül (klippt und schleift ab). — Mig ezen köszörüléshez hasonló hangot ad, addig szeme be van hunyva és nem hall semmit, úgy hogy a vadász rá ér, három gyors szökést tenni feléje, — s ha egyébkor, midőn a kakas elhallgat vagy csak csattog, mozdulatlanul áll : bátran egész a fa alá ugorhatik s az annak ágán tár.czoló szép kakast egész kényelemmel le lőheti. A tyúkok a rendes vadásztól mindenkor kegyelmet nyernek. Erdélyben azonban a helyi viszonyok a vadászat e nemén változtatnak : Én ez év april havában voltam a Székely-földön egy vadásztársasággal. — Udvarhelyről indultunk ki, s a savanyu gyógyvizéről ismeretes ITomródi fürdőn keresztül hajtva, megérkezénk Oláhfaluba, hol már előttünk állt a Hargita havasa, mellynek rengeteg fenyveseiben tartózkodnak a vadpávák. Oláhfaluban apró de izmos székely lovakra ülvén, felmásztunk a havasra, meddig a mindig mélyebb hó engedé s itt már pár lábnyi hó közepette találók tanyánkat — a ledöntött sugár fenyőkből s néhány felczipelt deszkából összeütött kunyhót. — E tanyáról mentünk nap lemente-