Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-30 / 12. szám

214 Tad ász-táska. Erdélyi t. levelezőnk e lapok 8-ik számában az erdélyi medve vadászatokról irván, röviden érinté gr. Teleki Sámuel urnák egy támadó medvével volt életveszélyes birkózását. Most azonban ama kellemes helyzetben vagyunk, hogy o nevezetes eseményt részletesen s teljes hitelességgel közölhetjük, egész terjedelmében adván itt a nemes grófnak egy barátjához intézett s e vadászi kalandról szóló levelét : Sáromberke, oot. 10. 1841. Tisztelt barátom! — Mint szenvedélyes vadászt érdekelni fogja azon párbaj, mellyet ezen év septemberében a görgényi medvevadászaton (Rokottyás nevü hajtásban) egy mások által könnyen megsebzett medvével vivtam. — Tudván, hogy az illy dolgok mindig elferdítve jönnek a világ színe elébe, magam kívántam tisztelt barátomat röviden s a mennyiben lehet mégis kimeritőleg ezen eseményről tudóV CD O %/ sítani. Mint fiatal vadász, ki még csak egy medvét lőtt volt, a szélső puskások közt maradtam, ugy hogy rajtam tul még csak három oláh puskás állott egy szűk úton, mellynek szélei marhák által lerágva tömör falat képeztek. Egy ezen út mellett álló, százados bükk levágásával kis nyilas támadt; itt foglaltam helyet, a magasan levágott törzshez támasztva második puskámat. A hajtás alatt több lövést hallottam, végre egyet a legszélső puskástól, kinél a medve a hajtásból kiment; ezután sokáig csendesség volt; a hajtók már nem lévén messze, puskát cseréltem, az egyessel töltött fegyveremet felhúzva a törzshez támasztottam ós a másik fegyvert, mellynek bal csöve postával volt töltve, kezembe véve, egy császármadarat, melly előttem rebdesett, akartam meglőni. Ekkor hátam megett a sűrűben lassulépteket hallok, mint ha ember járna ott; vissza tekinték és nagy meg lepetésemre 12 lépésnyire tőlem dugja ki a fejét, egy körülbelül 8 éves, vereses hangyász-medve, mellynek első jobb lába vérzett; sarkon fordulva czélba veszem, de ő is rettenes sebességgel rögtön nekem ugrik, úgy hogy két szökéssel azon pontra szökött első lábaival, a hol állottam s olly rohammal, hogy első körmeit a földbe vágva, a hátulját mintegy fél kört irva le kénytelen volt túlvetni, ezen két szökés alatt az első lövéssel szügyén be végig lőttem; a második csővel, mivel igen sietnem kellett, röviden lőttem és postáim, egyik felső nagy fogát kitörve, száj padlásába mentek; de ezen fogorvosi működésem haragját legkevésbbé sem csillapitá, talán inkább növelé. Kis szemei veres és zöld színeket váltva kimondhatatlan tűzzel csillogtak; nem volt képzetem, hogy a medve kis, különben kifejezés nélküli szemeiben annyi tüz és méreg lehessen. Rövid vadászkésem, melly különben az alkalmatlan ágak levágására volt szánva és könnyű öltözetem most lényegesen segitettek e harczban; bő zöhlblouseom, mellyet a vadászkés széles szíja derekam körül össze tartott, testemet el fedte s ezért körmeivel inkább csak azt szao-o-atta. A medve első két lövésem alatt két szökésben o o előbbi helyemen volt, mig félre lépve második fegyverem után nyúlnék, nekem ugrik és bal lábamat szájával meg ragadja, de szerencsémre a hüvelyében lévő vadász