Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-30 / 12. szám

215 késsel együtt, úgy hogy miatta fogait össze nem tudta kulcsolni, és mérgesen heregve sikertelenül rángatta húsomat, mellynek kiszaggatását a széles szij is némileg gátolta; ez alatt első lábaival nagy sebességgel fejem felé csapott , de inkább zöld kalapom karimáját találva, csak egy körmével ejtett ajkamon könnyű karczolást; más csapásra puskám agyát töré le, kést vonni nem lehetett, mert azt ő fogta, folytonos sebes csapásai és rángatásai miatt pedig kény telem voltam, hátra hajolva, valami tömött lerágott bokrokra félig hanyatt dőlni. Mig igy a medve felettem volt, valahogy sikerült eltört fegyverein csövét, mellyen szerencsémre a szerszámok megmaradtak, a medve és magam közé úgy alkalmazni, hogy jobb kezemmel a csőt fogva ezt a medve alá dugtam és bal kezemmel, mivel ez oldalról lebete csak a puskát alája dugni, ravaszát meg húzva, mellbe lőttem : ezen lövésre a medve rólam le szökött és mintegy 5 lépésnyire megint előttem keresztben megállott; ekkor sietve lőni akartam, nehogy újból megtámadjon, de zsebbelim, mellyett talán a medve blouseom első zsebéből vereseim látva, busgyanánt kitépett , a puskacsőre facsarodott volt s ezt előbb le kelle vennem, mert eszembe jött, hogy ez utolsó lövésem s jól kell czéloznom; mit meg is tettem, ugy hogy rögtön halva maradott. Az egész dolog felette sebesen ment; legkellemetlenebb érzés az volt, mikor puskám agyát érzém leesni és bizonytalan voltam, hogy el fog-e még sülhetni. Jól mondja a francia : „aide toi et le ciel t'aidera"; Ezt most magam tapasztaltam. — Mikor szomszédom b. Kemény György és a görgényi vadász Józsi, ki szokása szerént, mikor lövéseimre a medvét morogni hallotta, oda indult — hozzám érkeztek, már vége volt. Első tekintetre azt lebete hinni, hogy igen megvagyok sértve, mert a blouseom a medvétől össze volt vérezve és szaggatva. Lábamon egy több szint játszó folt és a 3 foga helye, mintegy hüvelknyire busómba menve, nem gátoltak a vadászat tovább folytatásában. — Itj. gr. Teleki Sámuel. November 16-án 1856. Főkormányzó Schwarzenberg ő herczegsége által múlt évi oct. végén s nov. első felében tartott Cziblesi nagyszerű vadászatunk, mellynek rendezésével és vezetésével én voltam megbízva, következő eredménynyel végződött: esett 9 medve, 11 vaddisznó, 22 őz, (mind bak, mert sutát lőni nem volt szabad), továbbá feles számú róka, vadmacska, császármadár, sőt néhány izmos havasi nyúl is, a mi itt ritka ság. O Részletes leirását mellőzve, most csak az oct. 30-án a Korábgyia-allji hajtást emelem ki, a hol 15-ik évét elért fiam első bizonyságát adá nemzetünk lovagias jellemének, és annak hogy tisztelt nagybátyja hősies emlékű vadászati nyomdokait követen di. H avasi tanyánkról, a már roskadozó éji tüz mellől, viradtig megindula az ezeret felülhalad o vadászcsapat. Illy nagy csoportot rendben és csendességben tartani nem kis feladat. Mintegy 8 órakor hatolánk fel a magaslat tetejére, a 3 órai folytonos mászás fáradalma miatt s az utolsó csapat bevárásáért, itt fél órát pihentünk. I lideg tiszta őszi napunk volt. E magas bérez csúcsáról messze s fölséges a kilátás. Alinkét is, kik már annyiszor szemlélhetek innen a természet gyönyörű ábráját, min-