Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

163 vadak mindenféle neme mesés finomsága undorral s félemmel viseltetik. E kiág-á­zások végén mesteri készítményü háló nyugszik a csatorna fenekén, mellyet egyet­len kézmozdulat, a kacsa példányok fölé húzhat, mellyek elég botorul engedek ma­gukat a csalkacsa által e helyre csábittatni. E háló, a megfogott kacsákat rögtön viz alá buktatja, hol mukkanás nélkül megfojtatnak. . . . Hogy lehet azonban e rendkívüli ravasz, gyanakodó, finom szaglású s üsztönii vadakate kelepczébe csalni? Ez a legcsodásabb ravaszkodás neme, mit valaha láttam. Árulójuk hasontollu, üzle­tileg betanított Júdás a maguk köréből; gyilkosuk, az ember kezén kivül egy saját­szerű neme az ebnek, mellynek betanítása, mint sok esetnél az embereknél, csupán mesterileg végrehajtott elbutításon alapszik. Ez ebnek eleinte honn szűk nyílásokon kell áthajitott eledele után bújnia s mindig néma intésre engedelmeskednie. Azonfölül orvosilag meg is némítják őt, s a legkisebb hangra is addig és annyit büntetik sze­gény fejét, mig utoljára soha többé meg sem mukkan. Nevet soha sem kap s merő intésre kell engedelmeskednie. Az eb, ba e nevelés be van fejezve, alkalmazást nyer, hogy azután a csal kacsával egyetemben s öntudatlanul vezesse az ártatlan vizi szárnyasokat a vágó székre. A csal kacsát szelid kacsák közül rögtön tojásból kikelte után választják, te­kintve arra, hogy tollazata a vadakéval megegyezzék. Kizárólag csak az eteti, ki egykor használni akarja s etetés közben bizonyos alig hallható dallamot fütyöl előtte. Ez üzleti árulásra felnövelt kacsa egész éven át, mig zárdaszerü iskolázása tart, soha mást nem lát, mint mesterét.Ha megérti a halk füttyöt, ismeri lépését és érzi szagát már távolról urának, s ha ennek kezéből eszik : akkor alkalmazást nyer. Tehát a decoy-man : csalférfi;— decoy-duck : Csalkacsa; és decoy-dog : csaleb, az egész személyzet, melly hivatva van a kacsák „feldolgozására" hogy az üzleti kifejezést, melly azok becsalását a halálos csatornákba jelenti, betű szerint vissza­adjuk. A csaltavon létező nappali tanyájukat a kacsák csak esti szürkületkor hagyják el, hogy éjen a szomszéd mocsárok- és ingovány okban űzhessék el éhségüket; — viradatkor visszatérnek s alusznak délig. Ébredésük után a legnagyobb kaczérság­gal látnak piperéjükhez, vidám csevegés között mossák és rendezik tollazatúkat. Tavaszszal rendkívüli sok szerelmi ügynek kell végére járniuk, hol a párviadalok napi­sőt órai renden vannak, miután a vadréczék korán sem ismerik a szelídek között di­vatozó polygamiát — miért is vetélytársaikat erélyesen s mindenkorra el kell távoztatniok. Mind e mellett vannak a fiatalabb him s nőstény kacsák között ka­czérok s udvarlók, kiknek viselete fölött van mit pletykázni azután a botrány haj­hászó véneknek. Az idősb higgadtabb vérű, a házasság édes kötelékei között élő urak s delnők illy alkalmakkor, midőn a fiatalság szerelmi s lovagtusái folynak, csendesen himbálják magukat a partok mentében, hogy sütkérezhessennek a napon s kritizálhassák a fiatalságot, melly az ő korukban sokkal jobb volt. . . . Olly fesz­telenül történik itt minden, mint a távol Bothnia vadonságaiban, honnan alkalma­sint származott ide e szárnyasok egynémellyike. Nem is gyanítja e nép, hogy mozdulataik mindegyikét vizsga emberi szem kémli a kákafal mesterségesen készült nyitásain át. . . . Ha kedvez az idő, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents