Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

159 Angliában igen ritkán nevelnek csikót , melly kipróbálatlan lótól származnék, s ha mégis teszik, előovatosan kezdenek hozzá s a tenyésztésre szánt lónak igen jó ivadéknak kell lennie; származékát azután rögtön próbára teszik s ha ez mit sem ér, az illy lovat rögtön kizárják a tenyésztésből, ha még olly szép volna is, mert szépség derekasság nélkül ott érvénytelen s mindenütt igy kellene gondolkodni. VI. Egyeseknek vérlovak tenyésztésére verseny és vadászat utján való buzdítása. Miután Anglia, Mecklenburg, Hannovera, Poroszország s legújabban Francziaország is példaadásaikkal világosan bebizonyíták, hogy a lótenyésztés leggyorsabban halad s legjobban virágzik, ha azt sok egyes kis mérvben űzi : önként jő a meggyőződés, hogy ugyanazon eszközök, mellyek a nevezett országokban ezen iparágnak olly lendületet adtak, mindenütt, hol lovat nevelnek, kitartólag alkalmazva, hasonló eredményre fognak vezetni. Ezen eszközök nem titkok, nem is ujak, de igen egyszerűek s abbanöszpontosulók, hogy a közönséget az állam részéről a nevezett országokban használt módon kell a nemes ló tenyésztésére ösztönözni. Ezen eszközök egészen lélektani természetűek s neveik : becsvágy, élvezet ós anyagi érdek. Ki foglalkoznék Angliában telivérekkel, ha nyereségre nem volna kilátása? Ki nevelne vadászlovat, ha parforee vadászatok nem léteznének és igy c lovak kelendőségét remélni nem lehetne? Es mégis mindkettő szükséges a jobb tenyészetre s ebben rejlik az átalános ügyre háramló haszon. A telivérek utján a hátasló, a nemesebb csataló — minden jobbá válik; nélkülük az ország csak közönséges, a polgári használatra megkívánt lovakat mutat fel. Nélkülözheti-e azonban a jólét nagyobb fokán álló társadalom e fényűzési lovakat? Ezeknek jelentékeny behozatala az ellenkezőről tesz tanúságot. De ha a vérlovak tenvésztéséből se haszon, se élvezet nem néz ki, akkor a közönség csak 1 7 O közönséges fajok tenyésztésére szorítkozik s minden jobbat államköltségen kell tenyészteni vagy külföldről hozatni; ez azonban a kormánynak sokkal többjébe kerül, mint az emiitett utoni gyámolítás. Váljon közönyös dolog-e az, hogy az országban átlag véve minden ló 10 forinttal többet vagy kevesebbet érjen? Nem kivánatos-e, hogy a magasabb rangú katonatiszt s minden lovagolni szerető ember, magában az országban könnyű szerrel vehessen magának lovat? Igaz, hogy telivér tenyésztéssel sokan jutottak már tönkre; de utóvégre is nincse száz más tönkr? vezető ut, ha a költekezési hajlam megvan s nem jobb-e, ha a gazdag ember sok lovat vesz, vadász, lovagol s ez által országa lótenyésztését közvetve előmozdítja és sok más embernek nyújt élelmet , mint ha pénzét külföldön költi, fürdőhelyeken eljátsza, vagy más uton módon ád rajta tul? A szabályozott versenyek hasznosak, mert szaporítják a máskép külföldről hozni kellő jó tenyészanyagot; a vadászat hasznos, mert jó lovakat és