Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

158 situs mint csalás van büntetve, de különben alig is lehető a próbák nyilvánosságánál fogva, mert a valóban kitűnő ló a közönség előtt sokkal ismertebb, sem hogy mást lehetne neve alatt felléptetni. Azonban, mint minden egyébnek, a versenynek is két oldala van s itt is, mint minden más emberi intézményben, vannak tévedések és visszaélések. Illy tévedés Angliában nem ritkán fordul elő. Mi eredetileg eszköz volt, most gyakran czéllá válik. Minthogy sok középszerű hí is elletik s a tenyésztők e csekélyebb becsli tenyésztményre fordított költség megtérülését is óhajtják,e czélra Handicap-ok keletkeztek, azaz olly versenyek, hol a futó lovak tényképességét különféle mérvű terhek utján kell egyenlősíteni; miután továbbá a Handicap-okra rendesen roszabb lovakat neveztek, mig a nagyon is megterhelt jók elmaradtak s miután a tenyésztők türelmetlensége sok fiatal lovat is hozott illy versenyre : a tértávolság egyre rövidebbé lőn, s megtörtént, hogy nem egy középszerű ló, melly azonban könnyű teherrel csekély távolságra meglehetős gyorsaságot fejtett ki, győztes lőn s azután ezen ál-nézetnél fogva tenyésztésre alkalmaztatott. Az aláirási tételek roppant magasságához képest a „királydíjak", mellvek hosszabb tértávolt és súlyosabb terhet igényelnek, nem eléggé ingerlik a nyervágyat s kevés érettök a versenyző; a többi versenyek nagyobb részében is csökken a távolság és a teher s csak még Irlandban vannak négy mérföldnyi pályatérek. Valóságos dühhel fogtak gyors lovak tenyésztéséhez, mellőzve minden egyéb feltételt. Ennek következései nem maradtak el. Az utóbbi busz év alatt a telivérek láthatólag könnyebbekké váltak s velők természetesen a többi lovak is, mert hiszen a tenyészetnek mindig a telivér a szabályzója; a szép alak egyre gyérebb s nehéz egyéneknek sok bajba kerül lovat szerezni maguk alá. A lótenyésztésben történt hátrálást sok angol lókcdvelő maga is bevallja és panaszolja, óhajtván és remélvén, hogy a nemzet ép esze újra feltalálja a kellé kerékvágást és mértéket, s kellő eszközökhez nyul, mellyek az erős és kitartó, bár lassúbb lé tenyésztését ismét előidézendik. Ez mind áll, de azért a visszaélések a rendszer hasznosságát nem döntik meg, s csak arra kell ügyelni, hogy e rendszer alkalmazásánál ne essünk ugyanazon hibába. Az angolok nekünk kettős szylgálatot tettek; megmutatták, mit kell tenni s mit kerülni. Egyébiránt nem lehet attól tartani, hogy e mulatság- s annak rosz következései iránt a continensen túlságos szenvedélyesség fejlődjék. Mi a telivérre nézve a verseny, az a nemesebb félvérre nézve a vadászat. Ez különösen azon kanczák próbája, mell veket, hajéi mutatkoznak, tenyésztésre szándék használni; apai részről a vadászló tenyésztésére többnyire telivér alkalmaztatik. Anglia szelid éghajlata különösen kedvező a vadászatra, melly ott egész őszön és télen s a tavasz első részén, tehát 6 — 7 hónapon át folyhat, a kevésbé vagyonosakat is érdekbe vonja s ekkép a lovak kelendőségét és tenyésztését előmozdítja; ez aztán a lovak egyéb nemeinek is javára válik, mert mi nem egészen jé vadászatra, még mindig eléggé alkalmas közönséges hátas- vagy kocsilónak s ép ezért e mulatság a közügynek is hasznot hajt. Törüljék cl Angliában a versenyeket és vadászatokat s az ország lótenyésztése 50 év múlva a mostaninak árnyéka sem leend.