Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

157 pringet, die sullen mautlifrei gen.") E versenyek kedvenez népmulatságul szolgáltak s csak Bécsnek első török ostromakor szűntek meg. Az angolok már az ős hajdankorban tartottak népünnepélyek gyanánt versenyeket, de ezek szabályzatlanul folytak s igy a tenyésztésre nézve hasztalanok maradtak. Az angol, hajó lovat akart nyargalni, még 200 év előtt is Spanyolországból hozatott paripát; a kocsik) vak (Carossiers) Flandriából jöttek: mi bizonyítja, hogy az angol ló sem termett önmagából, s nem természet- hanem mesterség ajándéka. Az angol lótenyésztés uj korszaka egy minden más tekintetben középszerű fejedelem uralkodására esik, második Kár oly ér a, ki azonban a lótenyésztés körüli tényeiben az országnak maradandó jótéteményt hagyott hátra. Kedvelője levén a vérlovaknak, jelentékeny költséggel hozatott keletről méneket és kanczákat, szabályozta a versenyeket, díjakat tűzött ki, mellyek mai napig is fennállanak, példaadásával az előkelőkben vérló tartására és tenyésztésére kedvet gerjesztett s ekként a telivérfajnak valódi alapitójává lőn. Divattá vált ezzel foglalkozni; a „Királydíjakérti"verseny dics- és nyervágyra buzdított. Az előkelők szintén dijakat tűztek ki, aláírások keletkeztek s igy lőn a most átalán virágzó telivérfáj tenyésztésének alapja letéve, mellynek kihatása a lovak egyéb nemeire sem maradt el s valamennyi javult általa. A kipróbálás rendszere átalános alkalmazást nyert s az angolok csakhamar megismerték annak előnyeit. Több tetszőtlen külsejű s szakértők által alkalmazhatlannak tartott ló, mint Godolphin, Squirt (Marske apja és Eclipse nagyapja) s több más jó mén ezen eszköz nélkül a tenyésztésre nézve el lett volna vesztve; az imént nevezett kettő már az ebek harminczadjára volt ítélve, midőn esetleges nemzedékeik egynémellyikének tényei megmentek őket, s a legjobblóivadékok őseivé lőnek, holott verseny nélkül veszendőben valának. A jó ló közönséges használatban is kimutatja ugyan derekasságát, de miután e használat hosszabb tartamot feltételez, ekként sok becses idő vesz el, melly a tenyészetnek vált volna javára s melly a próba hosszú ideje — a tenyészüzletnek épen legjobb évei — alatt kárba megy; a kipróbáltatásnak fiatal korban kell történnie, legyen az szigorú, de rövid, hogy a czél, a tenyészanyag terjedése, más utón ne legyen eltévesztve. Lépjen a nyilvános versenyek helyébe más intézmény, ha található ollyas, mi a czélnak ép ugy megfelel; fődolog azonban kipróbált tenyészanyag után nevelni lovat s nem csupán a kiilsö alak tetszőségében keresni minden törekvés czélját. IIa pedig máskép már nem lehet, a tenyésztésre szánt lovat rövid idomítás alá kell vetni, vagy befogni s olly tényt kívánni tőle, melly tüdejének, gyomrának és mainak jóságát bizonyítsa, nem pedig látszólagos jó külsővel beérni. Alilly fontossággal bir az erőteljes kifejlődésre az okos idomítás, az kitűnik a Cellében tett érdekes vizsgálatokból, hol idomított és nem idomitott ló hulláit egy időben bonczolván, kiderült, hogy az elsőnek életszervei sokkal hatalmasabb fejleményt nyertek; miből látható, hogy Angliában az idomítás régóta folytatott alkalmazásának a lófajt óvadékról ivadékra erősbítenie kellett. A versenyekkel együtt jár az „Tvadékkönyv" és a „Versenynaptár"; a hami-