Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-30 / 10. szám

156 V. A tenyésztniény kipróbálása verseny- es vadászat utján. A használatban gyöngéknek bizonyultak kizárása a tenyésztésből. E pontnál bajos térre lépek, mellyet azonban legjobb akarattal sem kerülhetek el, ha a nemes ló tenyésztéséről s ennek Angliában olly kitűnő sikerültéről szólani, s véleményemet őszintén kimondani akarom; jól tudván, hogy a fenemiitett két főtényező ellenesei minden erről mondottakat kárhoztatnak s reám az anglomania anathémáját mondják ki, mind a mellett kénytelen vagyok a lóversenyeket ós a vadászatokat a vérló tenyésztésnek és faj szaporításának át alános előmozdítására olly mellőzhetlen feltételekül tartani s olly világos bizonyítékait láttam ezen eszközök hathatós sikerének, hogy ezen ügynek tüzetesebb tárgyalását elkcrülhctlennek vélem; előre teszem föl azonban, hogy be fogják látni, miszerint a versenyt és a vadászatot, mint a lótenyésztés s a jólét és véderő azzal összefüggő haladásának eszközeit, a puszta mulatságénál magasabb szempontból kell tekinteni s hogy a következéseiben jónak bizonyult intézmény megérdemli a jó ós utánzásra méltó czímet, bármelly országból származzék is, ós hogy az cszólyesség parancsához képest a jónak bizonyultat kiválogatnunk és elfogadnunk, a sajátszerűségeket ós túlzásokat pedig, mellyek Angliában néha előfordulnak, mellőznünk kell, mert csak cz utóbbiak vak utánzása vonhatná reánk az anglomania vádját. Senkinek se jutna most eszébe a gőzerő alkalmazását elvetni, mert e találmány Angliából jött, bár eleinte ennek is voltak ellenesei. Már régi időkben belátták, hogy a ló pontos megbirálhatására a tényképesség kipróbálása mellőzhetlen feltétel; mert a ló két részből áll, látható külsőből ós láthatlan bensőből; már pedig e benső — t. i. az életszervek, egészség, erő és erélyesség , mellyeknek létezését külső jelekből gyaníthatjuk ugyan, dc egész bizonyossággal nem tudhatjuk — e benső a tenyésztésben sokkal fontosabb s e becses tulajdonok létezésének kérdését próba alá kell vetni, mert lélek nélkül semmi a test. Ezt belátva, már a régi görögök is lovakat futtattak olympiai játékaiknál; az arabok minden lovat szigorú próba alá vetnek s tenyésztésre csak viselt dolgairól nevezeteset alkalmaznak; de különben is egész nyugtalan életmódjuk a lovak derekasságának folytonos próbája. Illy próbák azonban koniolyak s az élvezet és tréfa csak mellékdolgok legyenek. IIa a verseny merő játék, akkor nem bajt hasznot, és jobb ha elmarad. Régi okmányokban nyoma van, hogy Bécs városa már a 14-ik században vásárok ideje alatt lóversenyeket tartott; ezek neve Skarlát verseny volt, mert a város adta első dij skarlátveres posztódarabból állott , mig a második díj tegez s a harmadik egy malaczos kocza volt. E versenyek St. Marxban tartattak, ugyanazon a helyen, mellynek mai nap is „Rennweg" a neve. III. Albrecht berezeg 1392-ben azt rendelte, hogy az e vásárokra hozott futó lovak vámmentesek legyenek. („Was man Laufferpferd zu denselben Jahrmärkten