Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

148 Crucifix, Barbelle, Industry sat. hasonlókép ezen osztályba tartoznak s valóságos tőkék; nem egyszer láttam 1000 f. st. egy éves ménért visszautasítva. Hobbié Noble két éves mént birtokosa Lord I. Scott, ki őt növelte s a versenytéren díjakat nyert vele, 1851-ben 6500 f. st. adta el. Ezek aztán szép árak s megjutalmazzák a jó tenyésztést. De ha versenyek nem volnának s a tenyésztménnyel mit sem lehetne nyerni, akkor a telivérek tenyésztésének költségeire és fáradalmára senki sem szánná magát; mind ez egyszerre megszűnnék s a többi lovak minősége is bátrafelé menne. Nem kell ám hinni, bogy a telivér a tenyésztésben nélkülözhető, ha szántóvagy postalónál jobbat akarunk felmutatni. Kérdés azonban, ki tenvésztsen telivéreket, az állam-e vagy egyesek? Ha meggondoljuk, hogy még Angliában is, hol pedig olly sok és jeles a tenyészanyag, minőre mi szert sem tehetünk, 30 telivér is elletik addig mig közűlök egy mint apaló hírnévre vergődhetik, de akkor azután dús kárpótlást nyújt — ezt meggondolva világossá válik, bogy a kormánynak igen sokba kerülne, ha e költséségeket egyedül viselné. A közönséget közremunkálásra felhívni, de egyszersmind erre kedvet gerjeszteni s a dolgot megkönnyíteni kell, mig ezen iparág annyira megerősödik, hogy saját lábain járhat. Angliában az államnak soha sem voltak ménesei, a kormány azonban évenként 3000 guineára menő versenydíjakat s a földművelésre és marhatenyésztésre szintén bizonyos összeget tűz ki. E versenydíjak már több mint 150 év óta állanak fenn s most már a tenyésztésre nézve minden hátrány nélkül volnának megszüntethetők, miután az egyesek tömérdek aláírása már magában is nevezetes díjösszegeket nyújt : a kormány azonban saját részvétele útján is akarja emelni az osztályrészt, mellyet a versenyek- és a telivérek hasznából húz. Az államdíjakon kivül a királyasszony magán pénztárából is tüz ki évenként szép tiszteletdíjat ezüstben az ascoti versenyre, mellyre ő felsége ősi szokáshoz képest egész udvarával ünnepélyesen megjelen. E sorok Írójának is volt alkalma egy illy látogatásnak s a roppant ujongásnak tanúja lehetni, mellyel az ascoti gyep közönsége a borzasztó rosz idő daczára megjelent s alig várt királyasszonyt üdvözölte. Ezen államdíjak s nyerhető nagy összegek sok emberre ösztönzőleg hatnak. Országszerte minden tehetősebb ember tenyészt telivért; minden minisztériumnak van néhány tenyésztő és sportkedvelő tagja; a felső és alsó ház tagjainak több mint felét közelről érdekli az ügy; egy nagy hírnevű s tudományú oxfordi tanár szintén tenyésztő és buzgó versenybarát; a berczegtől kezdve a haszonbérlőig mindenki tenyészt kisebb vagy nagyobb mérvben s csak a tenyésztők e sokasága mutathatja fel a telivérek tömegét, mellyekből azután mindig néhány rendkívüli apaló válik ki az ország javára, míg a kisebb becsűek még mindig igen jók fényűzési egyéb használatra s kereskedésre, a kormány pedig ekként csekély eszközökkel nagy eredményt ér el. A kis tenvészintézetek a nagyok fölött ép azon előnnyel birnak, melly a kisebb gazdaságoké : s ez a könnyebb felügyelés — az olcsóbbság — a nagyobb téren