Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

149 lehető erősebb kiképzés — és ezeknél fogva azon csapások elkerülhetése, mellyek gyakran a nagyobb méneseket sújtják, hol az állatok zsúfoltsága közt uralkodni szokó csikóbetegségek ragályos jellemet öltenek s néha olly terjedelműek, hogy a legjobb felügyelet s legbecsületesebb törekvés sem nyomhatja el. Illy csapások Angliában példátlanok s a taknyosság ott csak nevéről ismeretes. A telkeknek élősövénnyel szokásos befoglalása mellett alig kell felügyelet, mi ezenkívül sokkal olcsóbb is, mert az egyébként szükséges személyzet házi munkára alkalmazható. Az olcsóságot emeli az istállók egyszerűsége is, miután ezek gyakran csak fűszvesszőből fonvák, vagy pedig csupán nyílt vályogszínek. Ló, juh és tehén ugyanazon mezőn békésen legel egymás mellett ; mindegyik állat saját tápfüveivel él, mi a földnek javára válik. A mének elkülönzötten neveltetnek, mert a lovak csekélyebb számánál fogva az egyes gazdaságokban erre elég a tér s igy a veszekedés és az ebből eredhető sérülés el van kerülve. Mind ez ki nem vihető nagy ménesekben, hol kellő tér hiánya miatt bizonyos zsúfolódás elkerülhetlen, nem is említve, hogy kisebb intézetekben mindig nagyobb a szaporodás; ebhez járulnak még az ellenséges betörés veszélyei, mellyek a nagy intézeteket megsemmisítéssel fenyegetik, mig a kisebbek többnyire megmenekülnek ezektől; legnagyobb baj azonban az igazgatásnak időszerinti változásai, midőn az új vezetőnek az előbbiétől különböző nézete rendszert változtat, a fenállót felforgatja, a kevesbé jóval a valóban jót is eltörli s a dolog évek múlva ismét csak a kezdemény kiinduló pontján áll. A mondottakból meglehetős világosan kitűnik, hogy az államra nézve előny, ha a tenyésztéssel közvetlenül mennél kevesebbet foglalkozik, ezt azonban országszerte figyelemmel kiséri, támogatja s a közönséget kellő eszközökkel nemes lovak tenyésztésére ösztönzi, minek folytán a tenyésztés azután átalánossá válik s igy a nagy ménesek, mellyek más különben olly szükségesek, lassan lassan nélkülözhetőkké lesznek. Francziaország ez utón indult s az elv gyümölcsözése már is látható. Az államménesek nagyobbrészt már megszüntetvék s az eddigi eredmények után bizton jósolható, hogy ezen ország a minden használatra kellő lovak kiállításában nem sokára függetlenül fog állani, bár ott több bajba került, mint más országokban, a nemzetbe a lótenyésztés iránt kedvet és ügyszeretetet csepegtetni. (Folytatása következik.) Vadász-táska. A perzsa ló némileg hasonlít az arabhoz s habár rendesen csekélyebb becsű, de azon előnynyel bir fölötte, hogy átalában véve magasabb és még kitartóbb. Magassága azonban a 14% markot solia sem haladja meg. A perzsa ló feje száraz, orra hajlott, nyaka vékony, szügye keskeny, farka a begyes farból magasan nő ki. Sok köztük a fehér szőrű, miből többen az európai fehér szénieknek Perzsiából származását következtetik s ezen állítás mellett szól az is, bogy a hagyomány szerint, Almos vezérnek Ázsiából hozott fehér lovát az itteni meghódolt népek csodaként