Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-05-17 / 9. szám

143 ség számára mérsékelt hágatási díj mellett nyitva áll s így a tenyészanyag szaporítására alkalom van nyújtva. A kormány továbbá a közönséget két uton vonta érdekbe; versenydíjak által tenyésztésre ösztönzé s az egyesek mén- tenyésztményeinek országos hágó csődörökké megvétele által üzletet biztosított. Igy történt, hogy a franczia lótenyésztés olly gyors lendületet nyert; hogy az angol vér vegyületével a nagyon is nehéz normandiai ló delibb alkatot,gyorsaságot s kitartó erőt, a nagyon is könnyű limousini erőt, aczélosabb izmokat s győzőséget örökölt és hogy a katonai remonte-ok most már feles számmal vannak s többé nem középszerűség alattiak, mint alig húsz év előtt valának. 2) Erről az alább következő „Vázlatok az angol lótenyésztésről" cziműjeles czikk tüzetesen szól. 3) Nem egyéb mint az, hogy a jó faj, vagyis a jeles tenyészanyag megszerzése aránytalanul drágábba kerül, mint a juh,-sertés- vagy szarvasmarhánál. Drága volt ez valaha Angliában is, midőn még csak 20—30vérló hágott s a keletről hozott arab mén roppant pénzbe került; de már olcsóbb, mert tömérdek ott a tenyészanyag s a „Sporting Chronicle" áprilisi füzete 183 hágó csődört hirdet, mellyeknek liágási díja 10—500 pft közt változik. 500 pftos azonban csak kettő van, a Sultan és Cobweb-től származó Bay Mid die ton és az ettől és Barbelletől származó Flying Dutchman. Mind a kettő Derby-i győztes. A dijak legnagyobb része mérsékelt. 4) Az eszméknek nyilvános útoni kicserélése és súrlódása az eredmény elérésének egy hathatós tényezője lévén, kötelességünknek tartjuk lapjainkat minden nézet és indítvány számára megnyitni. A fönebbire nézve azonban megjegyzendő, bogy a pesti lóverseny egylet nem a lótenyésztéssel átalában, hanem csak ennek egy emeltyűjével, a versenyekkel foglalkozván, csak az alapszabályai körűiirta határok közt mozoghat. 4) A kezdeményezés legf. helyről önként megtörtént, mint ezt a lóversenyekre s lótenyésztésre evenként kitűzött s fönebb közlött államdíjak tanúsítják. 6) Erre nézve csak azt ismételhetnék, mint t. munkatársunk Cseley János úrnak e lapok 5-ik számában foglalt talpraesett czikke tartalmaz. Vázlatok az angol lótenyésztésről *). Az angol lótenyésztésről s az angol ló kisebb vagy nagyobb becserél olly sokat beszéltek ós irtak már, hogy a véd- és ellenokok halmaza száz és száz könyvet töltene meg. A lófaj javítására mindenféle — nagy részt kalandszerű és költséges mód lőn kísérletül inditványozva, mi azonban az ügyön nem sokat lendített. Az emberek szeretnének az angol lovakhoz hasonlókat tenyészteni, de nem akarják az angolok eljárását követni, minélfogva folyvást ezek mögött maradnak. *) „Skizzen über Pferdezucht und Pferdewesen. Gesammelt auf einer Reise in England und Frankreich im Jahre 1852." Ezen átalánosan jelesnek elismert munkácska olly egyszerűen és okadatosan sorolja fel az angol és franczia lótenyésztés emeltyűit, hogy hü fordításának közlését — több oldalról jött felszólítás következtében is — korszerűnek tartá a Szerk.