Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

130 nálam, agaraim megfogdosták ő kémét jóformán, de végre kiállottak előlem s a farkas olly helyre menekült, hova lóval nem juthattam. —Gerébi Pál Pestmegyében farkasokra idomított agarakat, mellyek erősek, de a mellett igen íütósak voltak, több farkast fogatott velők, két szelindek segítségével. A farkasokat rendesen megkötve elevenen vitték haza. E vadászatok máig is jeles festményekben láthatók utódainál. A szárnyas vadak vadászata szintén igen sok élvezetet nyújt; mindenek felett, mi valaha leginkább érdekelt, vadlibákra kopókkal a Bodrog között történt. A vadludak, mint a ragadozókat kivéve minden szárnyas állat, bizonyos időben elverdenek s akkor betanított kopókkal olly helyen, hol a tavon át lehet lőni s a nádasokban nyílások vannak vágva, szép mulatság fejlődik ki; a kutyák úszva hajtanak, és minthogy nem tévesztenek, a folytonos csaholás között megrémült ludak mind egy csapatba úsznak és igy tömérdek esik egy-két lövésre is. Hasonló érdekkel vadásztam lóháton darura azon időszakban, midőn ők is meglohosodnak vagy verdenek, junius 15-töl kezdve julius 10-ig s miután illyenkor vagy épen nem, vagy csak gyöngén tudnak repülni, nappal rendesen olly kákás helyre húzódnak, hol három-négy lábnyi a viz. A lovasok szélt fogva csak a magas kákát látják; mihelyest azonban megindul egy daru, a viz pocsogására a eselák vagy halkapók egész serege, melly eddig szétszórva s mindenfelé halászva repkedett, gyül össze s hosszú zsák alakban és fülhasitó kiabálásokkal kiséri a bujkáló darvakat és judási szerepök megmutatja az irányt, merre a szegény üldözött tart; — ha ez szárazra ér ki, a vadászok látván a madarak gyorsabb haladását, azonnal lehetőleg kifelé igyekeznek. Ha a daru szárnyával segíthet magán, ugyan csak üstökébe áll a paripáknak mig bekorczolják, és akkor is vigyázzon az ki elérte, mert ha ügyetlenkedik könnyen Belizár sorsára juthat. Azonban már ezen mulatságnak is vége, inert a magas káka helyett apró fenyér terem. Az érdekesebb vadászatokat ohajtám megirni; kinek még semmi tudomása nem volt e vadászatok egynémelly neméről, azt talán mulattatám; mig azoknak, kik többet próbáltak és láttak nálamnál, unalmas lebete hosszas eléadásom. Máskor majd rövidebb leszek. Aledvevadászat Erdélyben. Az utóbbi évek közül 1855. volt az, mellybenGörgény vidékén legtöbb medve esett. A több éven át hitelesen folytatott vadász-jegyzőkönyvek, mellyekből az