Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-04-30 / 8. szám
131 évenként lőtt vad számát tudni lehetett, az 184 8/ 9 évi feldulások közt vesztek el; emlékezetünk szerint azonban — irja szives tudósítónk — az egy év alatt lelőtt medvék száma a tizenhetet soha felül nem haladta. Es épen az 1855-ki időszakban, midőn 26 medve maradt a vadásztéren, az uri rendből rendesen jelen lenni szokott vendégek közül alig jelenhetett meg valaki, annyira, hogy Matskási Ferencz és Matskási Péter urakon kivül csak b. Bornemisza János, gr. Wrbna ezredesés Keiner kapitány urak vettek néhány vadásznapban részt. Az elejtett 26 medve közül 12 lévén fiatal, sürü hullásuk e körülménynek tulajdonítandó. A vén erős medve fölöttébb nagy lövést visz el, mint ezt egy 1856-ki esemény tanúsítja, midőn a Matskási Ferencz ur által hegyes golyóval szivén keresztül lőtt medve még mintegy 100 lépésnyire tovább futott. A görgényi medvevadászatok nagyon ritkán tartatnak a magasabb havasakon, mert a medvék a zabra s kukoriczára és csermakkra már ősz kezdetén szoktak az erdőségek aljába lejárni. így 1855-ben is korán esvén le a havasakon a hóharmat, a medvék szokott eledeleit, különösen a szedret ugy elforrázta , bogy már September végén voltak kénytelenek a havasokból leereszkedni s néhány makkos erdőrészben csoportosan tanyázni hol is könnyű őket együtt találni. Ezen erdők nagy baj- ós sok puskás nélkül is körülvehetők s 60—70 hajtóval és 10—12 jól betanított medvész kutyával, (mellyek a medvét ugy hajtják, mint a nyulat) a legmélyebb árokból vagy barlangból legjobban kilehet minden medvét zaklatni. E körülményekből magyarázható, miért lehet némelly évben medvét olly nagy számmal találni s olly könnyű szerrel és kényelmesen vadászni reá. Ha azonban a medvék a moldován havasokkal összefüggő görgényiekben fölösleges eledelt találnak, akkor kényelmesebbnek tartják a zavartalan mély csendben időzést, mint azt, hogy az emberi lakhoz közelebb fekvő nyugtalanított erdőkben keressenek élvezetet — és illyenkor ,,a fáradhatlan vadász, üres tarisznyában kotorász." Görgénybe estére mindig hazatér a vadásztársaság s éjjeli nyugalom alatt szerzett uj erővel hajnalban ismét vidor kedvvel indul mindenki szerencsét próbálni. A medvevadászatot némellyek fölöttébb veszedelmesnek tartják, holott a medve minden legkisebb zajtól ugy fél, mint a nyúl s ugyancsak vigyázzon állásán a vadász, bogy a medve meg ne pillantsa, mert bizonyos lehet benne, hogy legkisebb mozdulatát észrevevén, kikerülendi őt. Más részt tagadhatlan, bogy a sebesült és futásnak indult medve többé akadályt nem ismer s minden útjába esőt megtámad. Illy eseteknek több izben valánk tanúi. Mellőzve a többieket, legnevezetesebb volt tisztelt barátunk és vadászpajtásunk ifj. gróf Teleki Sámuel esete, kit egy görgényi vadászat alkalmával kétszeri lövéssel nagyon megsebesített medve támadott meg s körmeivel a gróf bő felső ruháját tépve, bősz dühében egyúttal a megtámadottnak derekán függő vadászkést harapdálta. Gróf Teleki nem veszté el lélekjelenlétét s második lőfegyveréhez kapott, de midőn ennek kakasát félkézzel felhúzni igyekezett, tapasztalta, hogy a puska agya ketté van törve. A végső veszély azonban a csonkult fegyver használatára is kényszerité őt, mi olly szerencsével és ügyesen történt, bogy a bőszült állatot magáról lelőnie sikerült. Mire a sürü
