Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

129 legczélszeriibb vadászatnem. — A szegény nyulakat hóban szánkával is szokták bekeríteni s ugy gyilkolni rakásra tiz husz lépésnyiről; itt már se poézisnak, se bátor férfiasságnak nincs szerepe, de az öreg urak farkasbundában, nagy siiveg- és czizmában még is jól mulatják magokat. Nagyobb vadakra, mint medve, vaddisznó, szarvas hajtóval vadászni igen érdekes; ennek módja ez : a puskások elállanak a legnagyobb csend- és rendben ; midőn kiki helyét már elfoglalta, bizonyos jelre a hajtók komoly moraja hallszik, nem idétlen visitások mint a sikon, hanem mintegy tudtul adva, hogy itt komolyan megy a dolog s férfias a mulatság, melly életébe is kerülhet a szenvedélyes vadásznak. Ha fellelték a vadat, inegzudul a hajtók nesze, mint a tenger vize erősebb nyugati szélre; a puskások szem- és fülekké válnak, szivök dobog, mintha félnének, mert mintha az ős erdő minden száraz ága lábra kapna, ugy csörtet valami feléjök, de az érkezőt látni még nem lehet; még egy perez — s ime irtózatos mormolások között hatmázsás medve két lábon tart a vadásznak s a nagy tölgyet, melly mellett áll, vele együtt kettészakítani fenyegeti. A hidegvérű puskás felhúzott sárkánynyal várja bizonyos lövésre; a puska durran s a vidék rémes fekete kísértete vérében hever a földön, — egy lat ólom s gyiiszünyi por okozta vesztét s ha szólhatna, talán Schwarzot átkozná. — Az illy látvány nagyszerű; a puskások „hahót" kiabálnak, jelül, bogy a vad elesett; a hajtók örömmel futnak össze s more consveto nagyot isznak. (Magyarországban alkalmasint Szemere Miklós Zemplénmegyében lőtt legtöbb medvét). A Kárpátokon vadásznak zergékre, de kevés eredménynyel; nagy mulatságot nem látok benne; gyakran három nap alatt látnak egyet s két esztendőben lőnek egyre. Étvágyat és tyúkszemet lehet utána kapni. Mig az öreg Tisza szabadon csapongott, mig a nagy Széchenyi sequestrum alá nem tétette öt néhány megyében, különösen Szabolcs- és Hevesben, kénye szerint hömpölyögvén mindenfelé s csak nádat és gyékényt hagyva maga után : a farkasok nagy számmal találtattak s szokásban volt, különösen k. Szolnokmegyében, az őskor példája szerint lóra ülni s ugy űzni e kártékony állatokat. E vadászat olly sikerrel folyt, hogy egy nap hármat-négyet is elvertek. Leginkább mesterei voltak ennek a nagy-iványi lakosok, kiknek paripáik előtt vajmi ritkán menekült meg, a — szerintök — féreg. — Minden vadászat között előttem ez volna a legnagyobbszerü, legférfiasabb, az ifjak edzésére legalkalmasabb, a lovak tökéletes kipróbálására legsikeresebb. Egyet magam is vertem — de nem el, csak meg, mert lovagló ostoromnál egyéb nem volt