Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-04-30 / 8. szám

agarak lehettek Vecsésen január 12-ke körül; vagy talán mind sebes angol faj volt, mert tudtomra egy nyúlat fogtak nagy bajjal, a többieket be sem érték; pedig én azt hiszem, hogy az ősszel mind nyúlfogók voltak azok, de télen a sebes agarak be szokták adni a kulcsot s várni ismét a jövő őszre, hol a jó győzőt gyakran meg is puhatolják ; mig téli időben, midőn a nyúlak kiegészedve vannak, megfordítva nem is segítnek a győzőnek. Talán lassan majd rá jönnek azon agarász urak is a győző pártolására, kik most annak ellenségei, mihelyest letesznek arról, hogy csak ősszel, mig nem fagy,lehet agárral vadászni; mert a ló és kutya elromolhatik, az igaz, de ki is próbáltatik s az ősszel annyira magasztalt Mina, vagy Lady nem lesz olly kedves; hanem inkább fognak kedvezni a Fecskének vagy Karvalynak. Tisztelt agarász urak, csak télen, tavasz felé Pestmegyében vadásszatok — s higyjétek meg, pár év mulva nem szakadunk két pártra. Jól tudom, hogy tisztelt barátomat nem nyerhetem meg részemre, mivel ö is olly természetű mint én, hogy a melly pártnak embere, attól öt nem lehet könnyen elszakítani; de ha jó győzöm lesz mostanában, felkeresem akárhol, és még egy tettleges kísérletet teszek; ö pedig igyekezzék egy jó sebeset kipuhatolni; a különbséget majd meglátjuk; ha egymást nem is bírjuk capacitálni, de vadászatunk érdekes leend; ö ezután is a sebeset pártolja, én a jó győzőt óhajtóm s baráti kezet szorítva válunk el egymástól. A legtökéletesebb vadászkutya a jó vizsla; tehát pár szót róla is. De ez oil)' ritka, mint a fehér veréb; először már tanítási rendszere, az azzal való örökös bíbelődés s midőn már egészen kitanult, annak tömérdek alkalmatlansága olly sok türelmet igényel, mennyivel kevés ember bir. — A vizsla, legyen bár a legjobb, ha nincs mindig gazdájával, ha nem véle lakik, kevés idő alatt elromlik; különösen árt neki az éjszakai hűs lég,mi által szaglása vész; csökken a figyelme, ha gazdáján kivül más rendelkezik vele; mig ellenben, ha mindig egy ember bánik vele és jól idomítja, mondhatom rendkívüli látványt nyújt a szenvedélyes puskásnak; nincs olly vad, mellynek nyomára jutva, minőségének jelét ne adja; kedvező szélnél már száz lépésnyiről olly pontosan, olly szép, mindig növekedő nagyobb mozgással megy reá, hogy minden jólelkű puskásnak dobog bal oldala; midőn pár lépésnyire jutott hozzá, elnyújtva farkát s merően tartva derekát, köszoborként áll mindaddig, mig gazdája hozzája ér s e hangra : pr. pr. a vadat fel nem kergeti; ha meglőtte, utána küldi s elhozatja a vadat; a melly vizsla a le nem lőtt vad után